Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

100 SZEMLE. MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. A miniszterelnök a rokkantak ellátásáról. A háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó miniszterelnöki jelentés tárgyalása során gróf Tisza István miniszterelnök érintette a rokkantügyben kibocsátott rendeletet. A miniszterelnök szerint az utókezelés és oktatási kényszer csak a legénységi állományhoz tartozó rokkantakra vonatkozik, ez a kényszer is azonban csak akként értelmezendő, hogy csak azok küldetnek iskolába, akik akarnak, de aki nem akar menni s akinek olyan vagyona van, hogy abból rokkant létére is megélhet, vagy olyan foglalkozása van, amiben az ő rokkant mivolta őt nem hátráltatja, ilyenek nem kényszeríttetnek arra, hogy akaratuk ellenére iskolába menjenek. A háború lezajlása után kétségtelenül igen nagy számmal lesznek olyanok, akik magukkal hozzák a harctérről bizonyos belbetegségeknek a csiráit; ezek részére meg kell csinálni az utókezelést, ha csak nem akarják, hogy a nemzeti erőnek fontos tényezőjét — az emberéletet — veszedelem és pusztulás érje. A tüdőtuberkulózis már a háború előtt is nagy veszedelme volt ez országnak, már a háború előtt olyanok voltak az állapotok, amelyek szükségessé tették volna, hogy nagyobb eszközökkel, intenzivebben igyekezzenek a bajon segíteni. Ezek a bajok előreláthatólag fokozódnak a háború következtében. Eddig két u. n. megfigyelő állomás, a rózsahegyi és a beszterczebányai, adatott át belbeteg rokkantak kezelésének céljaira. A beszterczebányai 2.400 ánygyal, tüdőbetegek részére, a rózsahegyi 1.800 ággyal más belbetegek részére. A kormány feladatát fogja képezni önálló népszanatóriumok alkotása. A sebesülés folytán rokkantak elhelyezésénél és gyógykezelésénél elsősorban Budapestet vette a kormány figyelembe azért, mert Budapesten van igen nagymennyiségű kórház-berendezés, másodszor azért, mert orvosi szakértelem és ipari oktatás lehetősége szempontjából Budapest fekszik legcélszerűbben és harmadszor azért, mert Budapesten egyúttal még a termális kezelés nagy előnyeit is egyesíthetik. Az eddig meglevő négy nagy intézetben 4.500 beteg nyert utókezelést. Ezenkívül Pozsonyban 400 férőhelylyel van egy intézet, amely az ambulánsokkal együtt kb. 1.000 rokkantat lát el. Felállít a kormány ilyen utókezelő intézményt Kolozsvárott és Kassán és ezenkívül két megfigyelő állomást, a losonczit és nyitrait, szintén hasonló célra használják fel. E megfigyelő intézetek felállításával 10.000 hely áll a sebesült rokkantak rendelkezésére. Az oktatás kérdését illetőleg a miniszterelnök szerint a rokkantaknak tetemes része rokkantságánál fogva alig alkalmas mezőgazdasági munkára, úgyhogy azok a rokkantak, akik mezőgazdák voltak, kénytelenek valami iparra áttérni. Azoknál a rokkantaknál, akiknek saját földjük van, lehet csak mezőgazdasági oktatásra gondolni. A rokkantügyi tanács szervezése még nem történt eddig meg. Az eddigi rokkantak közül több mint 500 részére találtak elhelyezést. Az iparfelügyelők a munkásbiztosításról. A magyar királyi iparfelügyelők 1913. évi tevékenységéről készitett jelentésben a m. kir. ipari főfelügyelőség jelentést tesz az iparfelügyelőknek a munkásvédelem terén tett tapasztalatairól. A jelentés e fejezete alatt azt találjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszternek még ma sincs végrehajtva az a rendelete, amelyben a munkásbiztositó pénztárak arra utasíttatnak, hogy a balesetbejelentések másolatait az illetékes kerületi iparfelügyelőségnek küldjék meg. Panaszolja a jelentés, hogy a megküldött baleseti lapok kitöltése is hiányos, illetve pontatlan, a balesettárgyalási meghívók késedelmesen küldetnek meg, aminek az a következménye, hogy a vizsgálaton az iparfelügyelő csak ritkán tud megjelenni. A baleseti tárgyalások kis száma, illetőleg azon körülmény, hogy az iparfelügyelőknek nem áll módjukban a balesetekről a helyszínén azonnal meggyőződniük, az iparfelügyelő ismeretgyarapítása szempontjából is hátrányos, de hátrányos szociális szempontból is, minthogy így a balesetek elhárítását célzó intézkedések nagy része elmarad. Ezért megszívlelendő volna — mondja a jelentés — az 1907. évi XIX. t.-c. módosítására vonatkozó azon javaslat, hogy a gyártulajdonos köteleztessék arra, hogy az