Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás
99 A szülésznői kiadások: 1909. évben 325.468 K, 1910. évben 371.552 K 1911. évben 406.522 K összeget teltek ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a pénztár biztosított nőtagjai szülési eseteinek száma volt: 1909. évben 5540 1910. évben 5743 1911. évben 7457 kétségtelen, hogy a biztosítás alá helyezendő szülési eseteknek kereken 250.000-re várható emelkedése a szülésznői kiadásokat is tetemesen emelné, bár ezeknek a kiadásoknak aránylagos emelkedése csekélyebb volna a taglétszám aránylagos emelkedésénél. Eltekintve tehát a betegségi biztosítás kiterjesztésétől, pusztán a kötelező anyasági biztosításnak kiterjesztése, az ipari munkásságra nézve ezidőszerint fennálló keretben körülbelül évi 21/"2 millió korona tehertöbbletet jelentene a gyermekágyi segély és a szülésznői kiadások címén. A gyermekágyi segély és szülésznői kiadások címén együttesen fölmerült teher ugyanis volt: 1909. évben (173.815 -f 325.468 =) 499.283 H 1910. « (178.188 + 371.552 =) 549.740 « 1911. « (205.918 -j- 406.522 ==) 612.440 « Ezekkel szemben a gyermekágyi segély várható évi összege a fent megokolt számítás szerint mintegy l1/2 millió, a szülésznői kiadás pedig (250.000 szülést és esetenként 6 K. díjat számítva) ugyancsak l1/2 millió korona összeget, vagyis az eddigi kereken V2 millió együttes kiadással szemben a már említett 21/2 millió többletet eredményezne. A segélyezési kiadások mellett azonban még a kezelési költségekre is kell gondolni. A kezelési költségek terhének kiszámításánál abból kellene ugyan kiindulni, hogy egy-egy tagra eső kezelési költség 1909. évben 315 K, 1910. évben 3 23 K, 1911. évben 4'09 K volt és ezeknek a költségeknek alapján kellene kiszámítani a várható új tagiétszám alapján előálló kezelési költséget. Ez a számítás azonban a várható segélyezési költségek kiszámításánál mellőzhetlen nagy óvatosságnál is fokozottabb óvatosságot igényel. Ebben a tekintetben ugyanis nagy jelentőségűek lesznek a szervezeti változtatások, amelyeknek életbeléptetése a biztosítás kiterjesztése esetén szükségképen meg fog történni és amelyek között különösen latba eshetik a községi és városi közigazgatásnak fokozottabb igénybevétele a munkásbiztosítási teendőkre. De legyen bár a fedezendő szükséglet akármennyi, és talán valamivel több is, mint a hogy az előzetes számítások mutatják, az anyasági biztosítás nagy feladatai megérik az áldozatot és az eszközök előteremtése legyőzhetlen akadályodba nem ütközhetik. A teher a kereset arányában kiróható a munkaadókra, amint ez az ipari alkalmazottak tekintetében most is történik és ennek folytán a várható nagyobb teher megfelelőlen több munkaadóra és biztosítottra hárul, de az a megterhelés, amely bizonyos vonatkozásban a községekre is vár (pl. a község fizetné az anyasági biztosítás járulékait olyan mezőgazdasági munkások után, akik meghatározott időn keresztül már a község akosai) módot adna arra. hogy megoszlásával a kiterjesztett magassági biztosítás nagyobb zökkenés nélkül honosodjék meg. A falu. amely ilyen támogatással magához édesgetné és megtartaná munkáslakosságát, megmaradna tovább is az a nagy, bőséges medence, amelyből milliónyi dolgos kéz nyúl elő a magyar földnek, ennek a gyér népesség által csak felszínesen művelt legfőbb kincsnek hasznosítására. Meg kell találni az anyasági biztosítás terheinek elosztására az igazságos kulcsot és szűkkeblű önzés nem állhatja útját annak az intézménynek, amely jövő hadseregeket igér az országnak akkor, amikor ez végsőig feszített erővel hozza áldozatait a jelen hadseregnek.
