Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - A versenytilalom a polgári törvénykönyv javaslatában

Munkásügyi Szemle 85 ily szerződés a kötelezettnek ipari szabadságát túlságosan korlátozza és így közrendellenes. Ellenben a meghatározott időre vagy meghatározott területre vonatkozó korlátozás érvényes, amennyiben az sok esetben szükséges arra, hogy az, akinek javára ki van kötve, magát mások tisztességtelen versenye ellen megvédelmezhesse. Hogy mennyi időre vagy mekkora területre vetheti magát alá a kötelezett ily korlátozásnak, annak meghatározását a tervezet a bíróra bizza. Lényegileg fedi ezt a rendezést, bár máskép szövegezve, a tervezet második szövegének és az országgyűlés elé benyújtott javaslatnak 749. §-a: »01y szerződés, mely az egyik felet korlátozza abban, hogy bizonyos iparágat vagy egyéb foglalkozást általában, vagy bizonyos helyen folytathasson, csak annyiben érvényes, amennyiben a korlátozás a másik fél jogos érdekének védelmére szükséges s a kötelezettnek megélhetését túlságosan meg nem nehezíti.* Mint a főeló'admány és bírálati anyag VI. kötetének 31. oldalán foglaltakból kitűnik, a szövegmódosítás főleg abból az okból történt, mert fölmerült az a gondolat, hogy lehetnek a bizonyos iparágról végkép való lemondásnak is olyan esetei, amelyeket érvényesnek kell elfogadni. Pl. egy 70 éves ember eladja kereskedelmi üzletét és ott marad abban a községben, ahol az üzlet van, de a vevő javára »végkép« lemond a kereskedés folytatásáról. Ily esetekre nem kívánta az új szöveg megkötni a bírót a semmisség kötelező kimondásával, ehelyett bevette a §. végén azt a rendelkezést, hogy a versenytilalmi kikötés csak akkor érvényes, ha a kötelezettnek megélhetését túlságosan meg nem nehezíti. Ez a formula, bár nem tesz különbséget az üzlet eladója és az alkalmazott között, szövegezésénél fogva alkalmas arra, hogy a szükséges megkülönböztetést a bíró tegye meg, mert a megélhetés veszélyeztetésének kérdése természetszerűleg az alkalmazottnál fog előtérben állani. A képviselőház külön bizottsága az egész 749. §-t kihagyta. A szakasz törlését a bizottsági jelentés (206. oldal.) a következőleg indokolja: »A versenytilalom kikötése leginkább üzletátruházással kapcsolatosan vagy a főnök és alkalmazottja közötti viszonyban fordul elő. Ezekben a vonatkozásokban a kérdés a kereskedelmi jog körébe tartozik és ott lesz, Horvát-Szlavonországokra is kiterjedő hatálylyal, szabályozandó. A közpolgári forgalomban nincs a kérdésnek oly gyakorlati jelentősége, hogy a polgári törvénykönyvnek benne állást kellene foglalnia. A gyakorlat külön szabály nélkül is meg fogja találni azokat a határokat, amelyek között az ilyen kikötés a közrenddel megegyeztethető«. Ez alapon tehát a cikkünk elején fölvetett kérdésre a választ annyiban adhatjuk meg, hogy a §-nak a bizottsági szövegből való kihagyása nem jelenti azt, hogy a bizottság e kérdésben a javaslattól eltérő álláspontra helyezkedett volna, még kevésbbé azt, hogy a szakasz kihagyása folytán a jövendő polgári törvénykönyv uralma alatt az összes versenytilalmi kikötések érvényesek lesznek. A szakasznak a kódexből való hiányzásából egyébként még sokkal inkább lehetne a versenytilalmi kikötések általános semmisségére következtetni. Ugyanis a bizottsági szöveg jelenlegi 749. §-a szerint (mely a javaslat 747. §-ával azonos szövegű): erkölcstelen vagy a közrendbe ütköző