Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A munkásbiztosítás Magyarországon

Munkásügyi Szemle 39 tus 11-én és a birodalmi kancellárnak augusztus 15-én kelt körirata. E köriratok sürgetik, hogy gondoskodás történjék, miszerint a tüdőbetegszanatóriumokból elbocsátottak közül legalább azok, akik nyilt tuberkulózisban szenvednek, lehetőség szerint közkórházakban helyeztessenek és különíttessenek el, hogy továbbá azok a tüdőbeteg-szanatóriumok, amelyek eddig nem szüntették meg működésüket, a háború alatt is, amíg csak lehet, működjenek tovább. További erős lendületet adott a tuberkulotikusokról való erélyes gondoskodás újrafelvételének egy, a császárné kabinetirodájából származó írás, amely a tuberkulózis elleni küzdelem németországi központi bizottságát figyelmezteti azokra a veszélyekre, amelyek a szanatóriumok bezárása és a tanácsadók és gondozók működésének megszűnése folytán fenyegetik a közegészséget. Ennek első következménye volt a központi bizottság elnökségének augusztus 15-én kelt felhívása, amelyben az összes illetékes tényezők, amelyek eddig a tuberkulózis elleni küzdelemmel foglalkoztak, felhivattak, hogy ezt a működésüket a háború alatt is folytassák és minden erejükkel gondoskodjanak arról, hogy a tuberkulózis újra való elterjedésének veszélye, minden erélylyel elháríttassék. Egyúttal körkérdéssel fordult az elnökség az összes intézményekhez annak a megállapítása céljából, hogy melyek folytatják működésüket és mily okokból zárták be egyesek kapuikat: a betegekben, ápolónőkben vagy orvosokban való hiány miatt-e, vagy azért, mert helyiségeiket tartalék-hadikórházak részére kellett átengedniök. A tuberkulózis elleni küzdelem törekvései iránti érdeklődés ébrentartása céljából azután a hadi népjóléti központi bizottság választmányt alakított a tuberkulózis elleni küzdelem támogatására. Augusztus 20-án a birodalmi biztosítási hivatal köriratot intézett a felügyelete alatt álló rokkantbiztosítási intézetek elöljáróságaihoz, amelyben a tuberkulózis elleni harcban irányításúi a következő szempontokat ajánlja: »Mindenekelőtt a nyilt tuberkulózisban szenvedő betegek környezetük, különösen a gyermekek érdekében ártalmatlanná teendők. Ily betegek lehetőleg gyógyintézetekbe utalandók, ha pedig fel voltak véve, otthagyandók. Emellett különböző kerületbeli betegek egy gyógyintézetbe csoportosíthatók. Amennyiben egyes rokkantbiztosító intézeteknek saját gyógytelepek nem állanak, vagy már nem állanak rendelkezésére, magánintézetek vagy közkórházak veendők igénybe. Az esetben, ha zárt tuberkulózisban szenvedő betegeknek gyógyintézetbe való utalásától nyomós okokból el kellene tekinteni, pótoltasssék ez a tanácsadóknak és gondozóknak esetleg a rokkantbiztosítók anyagi támogatása révén fokozott tevékenységével.« E köriratot követőleg augusztus 31-én a német birodalmi biztosítási hivatalban értekezletet tartottak a német rokkantbiztosítási intézetek képviselői, amely értekezleten a hivatalnak a szövetségi tanácshoz tartozó tagjai, több államférfiú és a tuberkulózis ellen alakult választmány elöljárói is résztvettek. Ezen az értekezleten annak szükségét hangsúlyozták, hogy a biztosító intézetek a rendelkezésükre álló nagy anyagi erőket a háború alatt nagy mértékben fordítsák közjóléti célokra. Miután a széles néprétegek nyomasztó gazdasági helyzete folytán a népegészség is súlyosan szenvedett, aminek orvoslása később nagy áldozatába kerülhet a rokkantbiztosító intézeteknek, szükséges, hogy előrelátóan és nagylelkűen megelőzzék ezt. Az intézetek egyhangúlag kijelentették, hogy hajlandóak e bajok leküzdése érdekében a legteljesebb mértékben közreműködni és készek a különösen sújtott vidékek szenvedéseit enyhíteni. A tüdőbetegek ellátásában így ismét új lendület állott be és a királyi porosz hadügyminisztérium orvosi osztálya a tuberkulózis ellen alakult választmány kérésére beleegyezett, hogy a tartalék-hadikórházak céljára átengedett tüdőbeteg-szanatóriumok és a kórházaknak tüdőbetegek részére elkülönített osztályai katonai és polgári betegeket is befogadhatnak,