Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

30 Munkásügyi Szemle BALESETBIZTOSÍTÁS. Orosz honos pénztári tag segélyezése. I. A Budapesti Munkáshiztosítási Választott Bíróság 1912. A. bal. l/í. 134j8. ítélet: A bíróság igénylőt azzal az igényével, hogy balesetből folyólag részére állandó járadék ítéltessék meg, elutasítja. Indokolás: Igénylő, aki saját előadása szerint is poremba-uzsigodskai születésű, oroszországi honos volt és aki ezen orosz honosságát, Magyarországon mindössze 3 év óta tartózkodván, mind máig meg is tartotta, a balesetbejelentésből kitűnően a G. és F. cég műhelyében, ahol, mint öntő dolgozott, balesetet szenvedett oly módon, hogy öntés közben az öntőedényből a forró vas kifröcscsent és a jobb lábát összeégette. Igénylő a sérülésből kifolyólag 140 napon át betegsegélyezésben is részesült, a 140 napi segélyidő elteltével azonban igénylő járadékra támasztott igényt; a baleseti kártalanításra vonatkozó követelésével azonban a pénztár 1.912 K. 11.500/1. számú határozatával őt teljesen elutasította, arra az álláspontra támaszkodván, hogy igénylő orosz honos és hogy Oroszországgal szemben a munkás-balesetbiztosítás tekintetében viszonosság nincsen. A felebbezés következtében a bíróság az ügyet tárgyalásra tűzvén : nem lévén vitás az igénylőnek orosz honossága, ezzel szükségképen a törvény 5. §-ának azon rendelkezése nyomul előtérbe, hogy külföldi honosok csakis viszonosság esetén esnek balesetbiztosítási kötelezettség alá és hogy ennélfogva pénztári kártalanításban is külföldiek csak viszonosság esetén részesíthetők. Viszont ennek nyomán az a kérdés követelt tisztázást, hogy a törvény 5. §-a által megkívánt viszonosság az orosz alattvalókkal szemben fenforgónak tekinthető-e vagy sem. E kérdés elbirálásánál pedig a bíróság az Állami Munkásbiztosítási Hivatal 11. számú elvi határozatában lefektetett elvekhez, de a nemzetközi magánjogban általában követett felfogáshoz mérten, azt a nézetet tette magáévá, hogy csakis az alaki viszonosság, vagyis az követelhető meg, hogy az illető külföldi állam a magyar honosokkal szemben a baleseti kártalanítás tekintetében a saját honosaival szemben is gyakorolt eljárást követi-e és a viszonosság nem anyagi szempontból, vagyis abból vizsgálható, hogy az illető külföldi állam jogrendszere a baleseti sérültek kárát teljesen azonosan vagy hasonlóan állapítja-e meg és hogy ugyanannyit nyújt-e az ott dolgozó magyar munkásoknak, mint amit a magyar munkásbiztosítási törvény biztosít a Magyarország területén dolgozó idegen honosoknak. E szempontok szerint tárgyalva a viszonosság kérdését, a Törvény 5. §-a nem hagy fenn kétséget aziránt sem, hogy viszonosságról általában csak olyan államokkal szemben lehet szó, amelyekben a balesetbiztosítás törvényesen szabályoztatok és az egyenlő elbánás alapján való viszonosság nem érthető az olyan államokra, amelyekben sem az ottani honosok, sem az ott dolgozó magyar állampolgároknak baleseti kártalanítási igénye törvényesen rendezve és biztosítva nincsen, miután a felhívott szakasz utolsó bekezdése világosan utal arra, hogy a balesetbiztosítás törvényes szabályozását nélkülöző állam alattvalóival szemben a biztosítási kötelezettséget a m. kir. kereskedelemügyi miniszter viszonosságra való tekintet nélkül elrendelheti és ennek a rendelkezésnek csak az adott értelmezés mellett lehet célja és jelentősége, amennyiben a viszonosságnak a munkásbiztosítás törvényes szabályozása hiányában való figyelembe vehetése esetén erre a külön intézkedésre szükség nem lett volna. Közelebbről nézve már most a magyar honosnak Oroszországban elszenvedett balesetből kifolyóan támasztható igényeit, — a m. kir. igazságügyminiszternek hiteles és a magyar bíróságok előtt zsinórmértékül vehető, már más ügyekben adott értesítései szerint a szentpétervári igazgató szenátus felebbezhetetlen határozata megerősítette az illetékes orosz törvényszéknek oly irányú határozatát, hogy e részben a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánás alá eső osztrák állampolgárok ipari balesetből kifolyóan Oroszországban kártérítésre igényt nem tarthatnak, ez alapon Oroszországgal szemben a viszonosság létesítése iránt tárgyalás meg sem indult. Magának az 1913 július 2-iki orosz törvénynek 1. §-a szerint pedig a baleseti kártalanítás követelhetéséhez az orosz állampolgárság szükséges és a külföldiekre való kiterjesztéséhez az orosz kereskedelem- és iparügyi miniszternek megfelelő rendelkezése volna nélkülözhetetlen (Lásd: dr. Zacher-féle »Die Arbeiterversicherung in Auslande« című munka IX/a füzetének 55. lapján közölt életbeléptető intézkedés XVII. cikkét), amely azonban eddig meg nem történt. E mellett az idézett orosz törvény csakis a munkaadó szavatosságát állapítja meg. Mindebből pedig szükségszerűen követ-