Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

28 Munkásügyi Szemle Spanyolországban törvényjavaslat készült a sütőmunkások éjjeli munkájának eltiltásáról. A javaslat általánosságban megtiltja az esti 9 és reggeli 5 óra közötti időben a munkát, de igen sok kivételt enged meg. Megengedi többek között a szállodákkal és vendéglőkkel kapcsolatos üzemekben s a cukrászdákban is az éjjeli munkát. A munkaidő maximuma sincs a javaslatban megállapítva, hanem csak az »embertelen s nyilvánvalóan túlhosszú' munkaidő tilalma. JOGGYAKORLAT 1 — 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Hadbavonult táppénzigénye. A liegnitzi bizlosítási hivatal elnökének 1914. december 6-iki határozata. Határozat: A pénztár az igény kielégítésére köteleztetett. Indokolás: H. T. kőmíves 1914. augusztus l-ig I. kőmívesmesternél volt alkalmazva és Liegnitz város általános helyi betegsegélyző pénztárának tagja volt. T. a munkából a mozgósítás folytán kilépett és 1914. augusztus 5-én hadbavonult. 1914. augusztus 22-én T. Franciaországban megsebesült és ezen időponttól különböző kórházakban ápoltatott. T. a pénztárhoz fordult tovább biztosításért és a táppénz megadásért, azzal az indokolással, hogy a segélyezési eset még a pénztárban való kilépéstől való három héten belül történt. A pénztár azzal az indokolással utasította el T. igényét, hogy külföldön állott elő a segélyezési eset. A hivatal elnökének álláspontja szerint ez a felfogás téves. Ilyen esetek megítélésénél figyelembe kell venni azt, hogy a Reichsversicherungsordnung nem számolt a háború esélyeivel és rendelkezéseit békés viszonyok szem előtt tartásával állapították meg. E törvényes rendelkezések a változott viszonyoknak megfelelően alkalmazandók. Az 1914. augusztus 4-iki szükségtörvények a legsúlyosabb méltánytalanságokat orvosolták, azonban e törvényeknek hiánya van abban a tekintetben, hogy csupán az önkéntes tovább biztosítás szempontjából jelenti ki azonosnak a külföldön hadiszolgálat okából való tartózkodást a belföldi tartózkodással, míg a Reichsversicherungsordnung 214. §-ára való hivatkozás a törvényből hiányzik és így a törvény szövege a pénztár álláspontja indokolására alapot nyújt. A törvényhozó azonban nem akarhatja, hogy katonák, akiknek egyike mint másika éppen úgy hazájáért harcol, különbözőképen biráltassanak el és sebesülésük esetén egyik kapjon táppénzt, a másik nem. Megtörténhetik ugyanis, hogy belföldön történik a sebesülés, a pénztártól való kilépéstől számított 3 héten belül, ez esetre a törvény kifejezett rendelkezése alapján a betegsegélyezés nyújtandó lenne, míg ha e sebesülés külföldön történik, akkor nem. Ez az eljárás nem igazságos és hogy elkerültessék, annak az a módja, hogy az 1914. augusztus 4-iki szükségtörvény 1. §-át olykép értelmezzük, hogy az a Reichsversicherungsordnung 214. §-ának eseteire is vonatkozik. Keresetnélküli-e a hadbavonult? A nürnbergi biztosítási hivatal elnökének határozata. Határozat: A pénztár az igény kielégítésére köteleztetett. Indokolás: M. szedő évek óta alkalmazva volt X. ujságvállalatnál és tagja volt a panaszlott helyi betegsegélyző pénztárnak. 1914. augusztus 4-én e foglalkozásából kilépett, hogy augusztus 7-én katonai szolgálatát megkezdje. Augusztus 14-én a katonai szolgálat alatt baleset folytán meghalt. Az özvegy által támasztott igényt a temetkezési segélyre a helyi pénztár elutasította azzal az indokolással, hogy M. nem tartotta fenn tagságát és keresetképtelenség katonai szolgálatra való bevonulása folytán az elhalálozáskor már fenn nem forgott. A Reichsversicherungsordnung 214. §-a szerint M. hozzátartozóinak igénye van a temetkezési segélyre, ha munkanélküliség folytán lépett ki a pénztárból és a segélyezésre alapot adó eset, a munkanélküliség tartama alatt 3 héten belül a kilépéstől számítva állt be. A pénztár álláspontja szerint M. a katonaságnál zsoldot és teljes ellátást kapott, családja pedig a katonai szolgálat tartama alatt törvényes támogatást, ennek folytán nem tekinthető halála időpontjában kereset-