Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - A német munkásbiztosítás mozgósítása

6 Munkásügyi Szemle időnek figyelembevételéről van szó. Elsősorban tehát az volt a feladat, hogy a német munkásbiztosításnak béke-műve a háború idejére olyképen módosíttassék, hogy berendezései és szolgáltatásai az új szükségleteknek megfeleljenek anélkül, hogy a biztosított személyek károsodása álljon elő. E szempont figyelembevételénél csupán a betegségi biztosítás tekintetében váltak törvényes intézkedések szükségessé. A birodalmi gyűlés augusztus 4-iki ülésében két törvény hozatott, és pedig: 1. a betegségi biztosításban előforduló várakozási idő fentartásáról és 2. a pénztárak szolgáltatási képességének biztosításáról. Mindkét törvény a Reichsversicherungsordnung módosítását tartalmazza. Az első törvény a hadbavonultaknak megkönnyíti az önkéntes továbbbiztosítást, amennyiben a 313. §. szerinti belföldön való tartózkodással azonosnak nyilatkoztatja ki azon tartózkodást a külföldön, amely a pénztári tagnak hadi, egészségügyi, vagy hasonló szolgálata által okoztatik. A törvény további rendelkezései a biztosításra jogosítottakat, akik hadi, egészségügyi, — vagy hasonló szolgáltatásokat teljesítenek — védi az alapszabályokban esetleg előírt várakozási idő tekintetében, valamint a tagság végleges elvesztése tekintetében. Sokkal fontosabb a második törvény, amelynek az a célja, hogy a betegsegélyzőpénztárak szolgáltatóképességét a háború tartamára biztosítsa. A törvénynek itt ahhoz az eszközhöz kellett nyúlnia, hogy a pénzrak szolgáltatásait a feltétlen szükséges mértékre, a törvényes minimumra szorította és a járulékokat egységesen az alapbér 4V2°/o-ában állapította meg. Hogy ha a járulékok ezen nagyságban a minimális szolgáltatások fedezésére nem elégségesek, úgy a Reichsversicherungsordnung rendelkezéseinek megváltoztatásával a hiányt e törvény szerint a helyi- és cselédsegély pénztáraknál (Orts- und Landkrankenkassen), a községi szövetség, üzemi pénztáraknál a munkaadó, ipartestületi pénztáraknál az ipartestület közvetlenül saját eszközeiből pótolja. Azon alapelv alól, hogy a pénztárak csupán a minimális szolgáltatásokat nyújthatják, fontos kivételt enged a törvény annyiban, amennyiben mindazon pénztárak, amelyeknek fizetőképessége alacsonyabb járulékok és magasabb szolgáltatások mellett biztosítva van, a biztosító hivatal jóváhagyásával alacsonyabb járulékokat szedhetnek és magasabb szolgáltatásokat nyújthatnak. Örvendetes jelenség, hogy ez az eset számos pénztárnál forog fenn, úgy, hogy az említett jóváhagyás sok helyütt megadható volt. Jelentős még az az intézkedés, hogy a jelenlegi háború tartamára a Reichsversicherungsordnung rendelkezései az otthoni munkások betegségi biztosítására vonatkozólag hatályon kívül helyeztetnek. Az otthonmunkások biztosításának hatályon kívül helyezése szükséges volt, hogy a betegsegélyző pénztárak zavartalan továbbműködését a náluk biztosítottak nagy tömegére nézve minden körülmények között lehetővé tegye. Az otthonmunkások biztosítása Németország számos részében csak néhány hónapja van hatályban. Nagy területeken, így pld. Nagy-Berlinben (Berlin és környéke) csak egész tökéletlenül van végrehajtva. Technikai nehézségei folytán magas ügyviteli költségekkel jár és sok oly munkát követel, amelyet ma számos betegsegélyző pénztár nem végezhet el, mert sok alkalmazottja hadbavonulván, amúgy is csak nehezen tarthatja fenn üzemét. A kimutatások és hozzájárulások rendes megküldése a pénztárak között a jelenlegi viszonyok mellett általában kérdéses. Megemlítem végül azt, hogy az otthonmunkások biztosítása a betegsegélyző pénztárakra nagy financiális megterhelést jelent. Éppen ezért e számos érdekeltre nézve igen keménynek látszó intézkedéshez kellett folyamodni. A számos esetben a törvényesen megállapított minimumon túlmenő szol-