Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - A német munkásbiztosítás mozgósítása

7 gáltatásokon kívül különböző betegsegélyzó' pénztárak további ^intézkedé­seket tettek a népegészség és népjólét előmozdítása érdekében. így például azok a tárgyalások, amelyeket Köln város betegsegélyzőpénztári szövet­sége és Köln város és környéke orvosai gazdasági egyesülése között lefolytattak, oly megállapodásra vezettek, amely szerint az orvosok késznek nyilatkoztak, hogy a hadbavonult pénztári tagok, valamint a háború által okozott munkanélküliség folytán kilépett tagok és családtagok gyógykeze­lését külön díjazás nélkül eszközlik azon pénztáraknál, amelyeknél a bizto­sítási hivatal a családtagok biztosítását továbbra is megengedte. A baleseti-, rokkant- és hátramaradottak biztosításánál a jogi helyzet és szolgáltatások nagysága az eddigivel azonos maradt. Az elesett bizto­sítottak hátramaradottainak, éppen úgy, mint a csatatéren sebesülés vagy betegség folytán rokkanttá lett biztosított harcosoknak, joga van a jára­dékra, amennyiben a törvényes előfeltételek egyébként fenforognak. A Reichs­versicherungsordnung szerint az egyéb törvények által megállapított katonai járadékok a rokkant- és hátramaradottak biztosítására fizetett járadékokba nem számíttatnak be, mindkét szolgáltatás egymás mellett redukálás nélkül nyújtandó. Hogy a háború által előállott feladatoknak megfeleljenek, a munkás­biztosításban ténykedő hatóságok és testületek teljes egyetértésben, fontos lépéseket határoztak el. Az 1914. augusztus 8-iki és 10-iki ülésen a Berufs­genossenschaftok képviselői, amelyek Nagy-Berlinben osztályirodát tartanak fenn, a biztosítási hivatallal azon intézkedésekre nézve állapodtak meg, amelyek egy 1914. augusztus 10-iki köriratban vannak közölve. Ezen intéz­kedések főleg a járadékigények elintézésére, a járadékelvonásokra s egyéb a Berufsgenossenschaft által hozott határozatokra nézve előálló vitás kér­désekre vonatkoznak. Ebben a köriratban azon egyérrelműleg elfogadott álláspont jut kifejezésre, amely szerint a súlyos háborús időkben a viták lehetőleg mellőzendők, vagy kedvező értelemben intézendők el. Ugyanezen indokolással a Reichsversicherungsamt 1914. augusztus 14-iki körirata a rokkantbiztositó intézeteknek azt ajánlja, hogy a jára­dékigények elbírálásánál és a járadék-megszüntetéseknél a mai viszo­nyokkal számoljanak. A Reichsversicherungsamt 1914. augusztus 25-iki kör­irata az alárendelt biztosítási teherviselőknél elrendeli, hogy a hadba­vonultak járadékainak kifizetése hozzátartozóik kezéhez is eszközölhető oly meghatalmazás alapján, amely legegyszerűbb formájában is elégségesnek tekintetik. Balesetelhárítás. Talán sokan kevéssé érthetőnek és feleslegesnek fogják tekinteni, hogy a jelenlegi időpontban, amidőn emberéletek milliói semmisülnek és sérülnek meg súlyosan, olyan berendezésekre és intézke­désekre gondolunk, amelyek által a normális munkánál az élet és egészség megóvatik. De a munkásoknak épen úgy, mint előbb, joguk van a munka veszélyeitől való , védelemre.az emberélet pedig minden időben értékes. Ha a gyilkos háború erős embertársaink százezreit rabolja el tőlünk, annál inkább gondolnunk kell arra, hogy más veszélyekkel erélyesen szembe­szálljunk. Ezek a veszélyek ma sokkal nagyobb mérvben mutatkoznak, mint békés időben. Számos üzem dolgozik hadicélokra éjjel-nappal, sok üzem tanulatlan munkásokkal. A balesetelhárítás tehát nem szünetelhet. Az előbb említett köriratban ezért van megállapítva, hogy »a balesetelhárítási sza­bályok a lehetőséghez képest fentartandók, mert a munkások életéről és egészségéről van szó, ezenfelül számolni kell sok nem tanult munkásnak foglalkoztatásával^ Nagy szerepe van a biztosítás teherviselőinek a hadsegélyezés egyéb feladatai tekintetében. A Reichsversicherungsordnung 1274. §-ában erre módot nyújt, amennyiben megállapítja, hogy a biztosító-intézet a felügyeleti hatóság jóváhagyásával anyagi eszközöket bocsáthat rendelkezésre arra a

Next

/
Oldalképek
Tartalom