Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 9-10. szám

194 fiziológiai szükségletet dúsan fedezi, vagyis más szóval ez annyit jelent, hogy a jómódú német nép eddig túlsókat használt el, élelmiszerpazarlást folytatott és hogy tavaszszal vagy nyáron az élelmiszerhiány feltétlenül bekövetkezne, ha a gazdálkodást tovább így folytatja, de igazolják azt is, hogy a legkisebb veszély sem áll fenn akkor, ha semmitsem pocsékolnak el szükségtelenül és céltalanul. Az emlékiratban erre célra felhozott intézkedések helyességét feltétlenül el kell ismernünk. Csupán egy pontban nem találjuk meg — sajnos — a különben mindenütt érvényesülő szigorú következetességet. Csodálatosképen nem tartja szükségesnek vagy csupán kívánatosnak is, hogy az élelmiszerek szaporítása érdskében a szeszes italnak, különösen pedig a sörnek előállítását korlátozzák, vagy éppen eltiltsák. Megengedi, hogy az alkohol méreg és így a pálinkaélvezet csökkentése ajánlatos, azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy az alkoholelőállításra felhasznált termékek, (mint árpa, burgonya, rozs vagy cukor) tápértéke nem megy veszendőbe, mert részint a sörben vagy a pálinkában, részint pedig az amellett nyert takarmányanyagokban újból feltalálható. E nézet ellen, amelyet Rubner berlini fiziologus és hygiénikus, a tápszer-hygiéne egyik legnevesebb szakférfia és az emlékirat munkatársa is oszt, a leghatározottabban állást kell foglalnunk. A fentemlített állításnak éppen az ellenkezője igaz: pálinka- és sörfőzéssel a népélelmezéstől óriási anyagértéket vonnak el. Azt lehet állítani, hogy ezirányú szigorú intézkedések talán teljesen szükségtelenek lettek volna, ha kezdettől fogva a rozsnak, árpának és burgonyának sör- vagy pálinkafőzésre való felhasználását eltiltják és az ezáltal fölszabadult élelmiszeranyagot célirányosan elosztják. Állításunk helyessége igen könnyen bizonyítható. 1912. évben a »Németország statisztikai évkönyve* szerint sörgyártásra a következő élelmiszerek használtattak fel: 15,755.000 q árpa, ebből 13,048.000 q németországi árpa, 120.000 q dupla buza, 161-000 q cukor. Pálinkakészítésre felhasználtak: 2,730.000 tonna burgonyát, 366.000 tonna gabonát és más lisztet tartalmazó anyagot, 407.000 hl. gyümölcsöt. E kétségtelenül óriási mennyiség, különösen az árpa és a burgonya, az össztermésnek tetemes részét képezi. Természetesen megemlítjük, hogy a nyert szesznek meglehetősen tetemes részét ipari célokra használják fel ; azonban mégis a nagyobbik része — t. i. 1'4 millió t. — fenmarad élvezeti pálinka előállítására. Ha alapul vesszük azt, hogy a lakosságra fejenkint és évente kerek 200 kg. burgonya esik (a többlet takarmány, ipari és vetési célokra szolgál), akkor Németországban évente kerek 13"6 millió t. burgonyát fogyasztanak el, a szeszfőzésre felhasznált tömeg tehát ennek lO^-a, vagyis a burgonyaszükséglet még további 36 napig lenne fedezve akkor, ha pálinkát nem főznének vagy pedig ezzel a burgonyamennyiséggel egyéb hiányzó tápszert lehetne megfelelő mennyiségben pótolni. Ausztriában az árpa csiráztatási tilalmával nem kevesebb, mint 150,000.000 q lisztet nyernének, tehát igen számbaveendő mennyiséget. Ámde Eltzbach emlékirata éppen azt állítja, hogy ezek az értékek nem mennek veszendőbe; mert hiszen a sör és a pálinka szintén tartalmaz tápanyagot, amely a liszt vagy burgonya tápanyagát nagyon is helyettesítheti. A sör kisebb mennyiségű kivonatanyagot tartalmaz, de azonkívül tudvalevőleg az alkohol a testben elég és emellett nem kevesebb, mint 1 grammra 7 hőegységet (kalóriát) fejleszt, tehát többet, mint a cukor vagy a keményítő, amelyek csak 4'1 kal.-t és majdnem annyit, mint a legjobb égési anyag, a zsír, amely 1 grammra 9 kal.-t fejleszt. Ez a számítás már azért sem helyes, mert a sörben a fehérnyének csak 32'2°/o-át és az árpa kalóriáinak csak 63'3('/°-át nyerjük vissza, úgy hogy különösen az értékes fehérnyében tetemes a veszteség; ha pedig az árpát