Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 9-10. szám

Munkásügyi Szemle 195 megőrlik és a lehámozott héját etetésre felhasználják, akkor az emberi élelmezésre a fehérnyének 95"l°(o-a, a kalóriáknak pedig 79'3°u-a jut, a nyereség tehát fehérnyében nem- kevesebb, mint 26'8" o és kalóriákban 16'04u/t>. Gruber szerint tehát ily módon Németországban egy évben 39.919 tonna fehérnye és 0,790 billió kalória megy veszendőbe. De nem ez a fő dolog; sokkal jelentékenyebb az a kérdés, hogy jogos és megengedhetó'-e az alkohol kalóriáit a keményítő, zsír és cukor kalóriáival egyenlő elbírálás alá venni, amint ezt az emlékirat minden aggály nélkül teszi. Ez ama rendkívül aggályos és veszélyes következtetésre vezetne, hogy alapjában véve tetjesen mindegy, vájjon a testnek a szükséges energia- és hőmennyiséget kenyér és zsír, vagy pedig spiritusz alakjában nyújtjuk-e. Ez az álláspont jelenlegi ismereteinknek teljesen ellentmond. Mindenek előtt Kraepelin müncheni elmeorvos és tanítványainak nem kifogásolható vizsgálatai megállapították, hogy az alkohol oly mennyiségben, amelyben a táplálkozásnál figyelembe jöhet, az agyvelőre kifejezett, még hosszabb idő múlva is meghatározható kábító behatást gyakorol, az agyműködést szemmelláthatólag megzavarja, a munkaképességet csökkenti. Teljesen ki van zárva, hogy egy ilyképen mérgezőleg ható anyag egyúttal tápszerként értékelhető legyen. De ez még nem minden. A szakemberek között még ma is nézeteltérések forognak fenn a felett, vájjon az alkoholnak a szervezetben történő elégése folytán szabaddá váló feszerő épp úgy ki- és felhasználható-e, mint a valódi tápszereké. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy ez a hőmennyiség haszontalanul elpocsékolódik és a szervezet által újból eltávolitódik azért, mert nem képes azt izommunkává átalakítani, vagy azt felhalmozni, ha azonnal nincs reá szüksége. Kassowitz bécsi biológus és tanítványai a legnagyobb határozottsággal erre az álláspontra helyezkednek és az anyagcsere-tudomány jelenlegi fejlődése elméletüket igazolja. De a fiziologusok másik része is, amely ama nézetnek hódol, hogy az alkohol energiája izommunkává is átváltoztatható, megengedi, hogy az alkohol kalóriák kihasználása nagyon kedvezőtlen és tékozlás-számba megy. Egyfelől a test teljesítőképessége jóval kisebb, mint más hőt szolgáltató anyag élvezete után. az ugyanazon időközben teljesített munka jóval kevesebb; másfelől a tényleg kihasznált potentiális energia hányada nagyon rossz, sokkal több megy eredménytelenül veszendőbe. A végeredmény pedig az, hogy a felszabadult energiának nem sokkal több, mint V4 része fordítható tényleg izommunkára, :V4 része pedig céltalanul elveszett. Ha mindehhez még hozzávesszük azt, hogy az alkohol kalóriáit sokkal drágábban kell megfizetni, mint azokat, amelyeket az úgynevezett néptápszerek szolgáltatják, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire helytelen a szeszes italoknak a valódi tápszerekkel való egyenrangúsítása. A különböző kutatók által teljesített kísérletek egyöntetűen azt eredményezték, hogy az alkoholnak az agyvelőre való bódító hatása és következményei — t. i. céltalan, fölösleges, téves és lassított mozgások — folytán, az alkoholenergiának tetemes, sőt mondhatjuk legnagyobb része ismét veszendőbe megy, hogy tehát a szesz tulajdonképen óriási energiapazarló. A jelen időben, amelyben az energiával való legmesszebbmenő takarékosság a legfőbb parancs, mert a népek jelenlegi rettenetes küzdelmében a győzelem attól függ, hogy melyik részen található meg legtovább a néperőnek utolsó maradványa, ilyen időben az alkoholnak, mint tápszernek ajánlása egyenesen bűnös merénylet országaink hadereje ellen. Szemben ezzel az alig érthető tévedéssel, a tudománynak a leghatározottabban azt kell követelnie, hogy a gabonának, burgonyának és cukornak alkohollá való feldolgozása teljesen megszűnjék, eltekintve azon ese-