Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

Munkásügyi Szeme 187 van a háborúval. Nálunk — fájdalom — rokkantbiztosítás nincs. Hogy e kérdésre érlelő hatása lesz-e a háborúnak, előre megmondani — hiszen nálunk oly nehéz ilyen kérdésekben a logika alapján előrelátónak lenni, — nem lehet. Talán a háború és a munkásbiztosítás sokágú összefüggésének feltárása megérleli azt a meggyőződést, hogy a munkásbiztosítás tárgyában is szükség van az államok kivételes intézkedéseire. Ami talán nem mutatkozott elkerülhetetlenül szükségesnek egy rövid időtartamúnak jövendölt háború kezdetén, elkerülhetetlennek fog mutatkozni ma, a beláthatatlan időtartamú háború nyolcadik hónapjában. Talán elfoglalja végre a munkásbiztosítás a háborús intézkedések között azt a helyet, amelyet mint a harckészség fontos tényezője, kiérdemel. Szterényi József elnök: Mélyen tisztelt teljes ülés! Mindenekelőtt őszinte köszönetet mondunk a mi érdemes titkárunknak és kiváló munkatársának a nekünk nyújtott élvezetért, mert mondhatom sazt hiszem mindnyájunk meggyőződését s véleményét fejezhetem ki, hogy mind a két előadás igazán élvezetes volt. Köszönet illeti tisztelt tagtársainkat azért a figyelemért, amelylyel kísérni méltóztattak az előadást, de kérem ezt az érdeklődést arra az időre is, amikor ezeket a nagy horderejű és a velük kapcsolatos kérdéseket vita tárgyává fogjuk tenni. Ebből az ülésből folyólag még egy tiszteletteljes javaslatot tennék. Nevezetesen a nemzetközi vonatkozások megszűntek a háború következtében annak folytán, hogy a nemzetközi központ ellenséges állam területén volt, illetőleg van. Természetes, hogy ellenséges állammal semmiféle vonatkozást fentartani nem lehet, nem szabad, nem akarunk és így természetszerűen megszűnt az a kapocs, amely minket, a munkásbiztosítás munkásait, ennek a nagy érdeknek szolgálatában egymáshoz fűzött. Kívánatos volna azonban, tisztelt értekezlet, hogy ez a kapocs legalább szűkebb értelemben a barátságos államok között továbbra is fenmaradjon és kívánatos volna, hogy a vezető szerepet a munkásbiztosítás nemzetközi vonatkozásaiban annak az államnak közönsége, érdekelt szakférfiai ragadják magukhoz, amely állam a munkásbiztosításban kezdettől fogva vezet, amely államnak munkásbiztosítási intézményei világszerte példaszerűek, értem Németországot. Ennek következtében, ha méltóztatnak helyeselni, a Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete részéről megkeresnők a német testvéregyesületet és ehhez csatlakozásra szólítanók fel az osztrák testvéregyesületet, hogy a német egyesülettel együtt vegye kezébe a nemzetközi kapcsolat további fentartását, teremtsen erre központot és tartsa fenn azt az érintkezést, amelyet az ügy érdekében szükségesnek tart. Ez az első javaslatom; második javaslatom pedig oda irányul, hogy egyrészt kérjük fel a titkár urat és dr. Sasvári urat, hogy gyűjtsék továbbra is össze ugyanazzal a szeretettel, amelynek bizonyítékát szolgáltatták mai előadásukban, a munkásbiztosítás háborús vonatkozásait, de keressük meg egyúttal a német társegyesületet, hogyha vállalkozik arra, hogy ezt a nemzetközi kapcsolatot létesíti, ő viszont az egész területen, tehát nemcsak Magyarországban, Németországban, hanem egész területén a munkásbiztosításnak, azt az anyagot gyűjtse össze és bocsássa a társegyesületek rendelkezésére, amely anyagra az államkormányoknak lesz szükségük a munkásbiztosítás jövendő épületének kiépítése szempontjából. Ha ezt helyeselni méltóztatnak, ily irányban fogunk intézkedni és végül ismételten az államtitkár úr ő méltóságának, tisztelt barátomnak mondok köszönetet szíves érdeklődéséért és az értekezletet bezárom.