Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

188 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT 1 1 JOGGYAKORLAT l ••• í JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. A családi segély kérdéséhez. /\ m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. P. 267/3. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a pénztár felebbezésének helyt adva, az első bíróság ítéletét megváltoztatja és igénylőt a g—i szanatóriumban tartózkodási idejére igényelt íéltáppénz iránti keresetével elutasítja. Megokolás: Ebben a pörben azt a kérdést kellett eldönteni, vájjon van-e igénye féltáppénzre a tag szanatóriumi, illetve kórházi tartózkodásának tartama alatt a pénztár által oda utalt olyan pénztári tisztviselő s egyben pénztári tag hozzárartozóinak, aki a kérdéses idő alatt is megkapja rendes hivatali járandóságait ? Az első bíróság a féltáppénzt a szabályszerű összegben megítélte. A felsőbíróság nem fogadta el az első bíróság érvelését. Az 1907 : XIX. törvénycikk 59. §-ának harmadik bekezdése ugyanis így szól: »Ha a kórházba utalt beteg tagnak hozzátartozói vannak, akiket addig keresetéből tartott fönn, az esetben arra az időre, míg a kórházi ápolás tart, a kórházban való ingyen ellátáson fölül még a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz fele is kifizetendő a hozzátartozók részére.« Első tekintetre is feltűnő a különbség e szöveg és a törvény 50. §. 3. pontjában említett táppénzre vonatkozó törvényszöveg között. Míg ugyanis az utóbbi pont szerint a szabályszerű táppénz a 3. napon túlterjedő a keresetképtelenség tartamára 20 héten át a tagot minden korlátozás nélkül illeti, — és azt ez a felsőbíróság a pénztári tisztviselőknek is megítélte még akkor is, ha betegségük alatt hivatali járandóságukat egészen megkapták, addig az 59. §. 3. bekezdésének az a kitétele, hogy a féltáppénz azoknak a hozzátartozóknak fizetendő, akiket a tag »addig keresetéből tartott fönn« — egyenesen kihívja azt a kérdést, vájjon az a kereset, amelyből a tag hozzátartozóit addig, tehát a kórházba, szanatóriumba utalásig fentartotta, ezeknek továbbra is biztosítva van-e, vagy sem. E féltáppénz nyújtásának ugyanis ezen felsőbíróság eddigi gyakorlata szerint (a törvény indokolása e kérdésre nem derít világot) is az az intenciója, hogy a kórházban levő alkalmazottnak keresetéből fentartott hozzátartozói a létfentartáshoz szükséges minimális segély útján a nélkülözéstől némileg mentesíttessenek. A törvény 59. §. harmadik bekezdésében említett féltáppénznél tehát, igen is mérlegelés tárgyává teendő a tag keresetnélkülisége, míg azt a tag rendes táppénz igényének vizsgálatánál az 50. §. 3. pontjának a keresetképtelenséget hangsúlyozó rendelkezésénél fogva, figyelmen kívül kell hagyni. Ha azután az a keresed amelyből a tag addig az illető hozzátartozókat fentartotta, a kórházi (szanatóriumi) tartózkodás ideje alatt is meg van, a féltáppénz ezek részére meg nem állapítható. Helyes tehát a pénztárnak az az érvelése, hogy a törvény a hozzátartozókat a tag betegsége idejében nem kívánhatta jobb helyzetbe juttatni, mint azok megelőzőleg voltak. Igaz, hogy bizonyos mértékig ez, a táppénzét hivatali járandósága mellett élvező tagra is áll, de eltekintve attól, hogy a 3 napon túli keresetképtelenség a táppénzigény alapvető ismérve s a törvény imperativ rendelkezése folytán a keresetnélküliség nem vizsgálható, a két eset közt érdemben is különbség van. A beteg tagnak ugyanis, aki otthon ápoltatik, betegsége idején, rendszerint jobb gondozásra, különleges élelmezésre van szüksége, úgy, hogy a betegsége esetén előállott jobb helyzet csak látszólagosan jobb az előbbinél, ha előbbi hivatali járandóságait, amelyből családjával együtt élt azelőtt és él azután, betegsége alatt is élvezi és ezenfelül táppénzét is megkapja. Ellenben a kórházban ápolt tag hozzátartozói a tag betegsége esetén nyilvánvalóan és semmiképen meg nem okolhatólag kerülnének jobb helyzetbe az esetben, ha a tag hivatali járandóságán fölül táppénzét is megkapnák, élveznék ugyanis egyfelől a tag teljes hivatali járandóságát — amelyből a tagra eső rész is az ápolási idő alatt reájuk jut — és ezenfölül a tag féltáppénzét. Szóval valóságos és a törvény célzataival össze semmikép sem egyeztethető, sőt a közerkölcscsel is ellenkező prémium volna az, amely a tag betegsége esetén őket megilletné. Mindezeknél fogva igénylőt, aki hivatali járandóságait betegsége alatt is hiány