Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

186 jellegű betegsegélyezés az egyébként arra szorultaktól még akkor sem tagadható meg, ha az illető pénztári tag esetleg egy ellenséges és velünk hadiállapotban levő állam polgára. Ezt a felfogást indokolja a hágai egyezménynek törvénybe iktatott rendelkezéseivel is. Az ítélet megállapítja azt, hogy az ellenséges állam polgáraival szemben való pénztári betegsegélyezési kötelezettség elismeréséhez egyébként további adatot szolgáltat az ellenséges hadviselő államok megsebesült vagy beteg katonáinak ellátására vonatkozóan fennálló törvényes rendelkezésekből levonható joghasonlatosság is. Az 1864. évi augusztus hó 24-én, illetve 1906. évi július hó 6-án Genfben létrejött nemzetközi egyezmények, amelyeket hatályban és érvényben állónak az 1913. évi XLIII. t.-c. 21. cikke egyenesen irányadóul szab meg, első cikkében világosan előírja, hogy az ellenségeskedésekben fegyveresen és ténylegesen résztvevő katonai személyek is, ha sebesült vagy betegként az ellenséges állam hatalmába kerülnek, állampolgárságukra való tekintet nélkül kímélendők és ápolandók, tehát mindazon egészségügyi segélyezésben részesítendők, ami felépülésükhöz célszerű és kívánatos. Ha tehát a jogrendünk a momentán betegségben sínylődő hadviselő egyénekkel szemben is oly messzemenő humanizmussal intézkedik, még kevésbé tagadható meg az ily ideiglenes segély az ellenséges állam azon polgáraitól, akik az ország határain belül békés foglalkozást űznek és akik a minősítő foglalkozás gyakorlásával, valamint a betegsegélyezési járulékok fizetésével a pénztárral szemben tagsági jogot is szereztek, amiből egyúttal következik, hogy a bíróság az igénylő szerb állampolgársággal és Szerbiával fennálló hadiállapot dacára is igénylőnek a betegsegélyekre való igényjogosultságát épségben maradónak találta és őt az állampolgársága, vagy Szerbiával szemben hadiállapot okából a segélyezésből kizárhatónak nem vélte.« Ezzel szemben a baleseti járadékosok megítélése tekintetében a Választott bíróság egy orosz honos járadékos igénylőnek elbírálásánál indokolásában felemlíti, hogy nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezidőszerint Magyarország az igénylő államával, t. i. Oroszországgal hadiállapotban van és hogy a hadiállapot természetes következménye az is, hogy az ellenséges állam polgárai ezidőszerint semmiféle közjogi elemekkel biró kedvezményben nem részesíthetők, már pedig az 1907. évi XIX. t.-c.-ben lefektetett baleseti járadékbiztosítás szintén nagyrészt közjogi tetmészetű intézmény és tiszta magánjogi jogosítványnak nem minősíthető, holott az 1913. XLIII. t.-c.-ben foglalt hágai egyezmény 23. cikkének h) pontja is egyedül a tiszta magánjogi természetű jogokat hagyja háború esetén érintetlenül, ennélfogva igénylőnek a járadékra támasztott követelése az egyébkénti viszonosság kérdésétől függetlenül, már ez alapon is elutasítandó volt. Érdekes kérdés a balesetbiztosítási egyezmények érvénye az ellenséges államokkal szemben háború alatt. Reméljük azonban, ily balesetbiztosítási egyezmény csak Olaszországgal lévén, hogy ez a kérdés nem lesz aktuális. A német-belga balesetbiztosítási egyezmény 1914. évi augusztus hó 4-ével hatályon kívül helyeztetett. Bár nem tartozik a munkásbiztosítási joghoz, megemlítem, hogy a berlini iparbíróság egy angol állampolgár segéd és egy orvos zenész elbocsátását jogtalannak mondotta ki, mert ellenséges államok polgáraival szemben is a német alattvalókra érvényes jogot tartja alkalmazandónak. Ez az uralkodó felfogás adja meg az irányt a munkásbiztosítási jog idevágó kérdéseinek elbírálására. * * * A háború és rokkantbiztosítás vonatkozásait alig érintettem, bár a rokkantbiztosításnak természetszerűleg rendkívül sok érintkezési pontja