Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

180 sithető a katonai szolgálat után a katonai szolgálat alatt szerzett betegségéből folyólag segélyezésben, akit végleg szabadságoltak. Akit pedig csak ideiglenesen szabadságoltak, akinek tehát még vissza kell térnie a hadsereg kötelékébe, az az 1907 : XIX. t.-c. 61. §-ának második bekezdése értelmében nem segélyezhető, mert az ilyen tag katonai szempontból ideiglenes szabadságának tartama alatt is katonai szolgálatban van. Az Országos Pénztár ezen elnökségi határozatát és az ennek alapján kiadott köriratát az Állami Munkásbiztosítási Hivatal megsemmisítette. Az országos pénztári elnökségi határozatban foglalt álláspont a szociális biztosítási jog szempontjából nem is állhat meg, mert a tagsági jogoknak ilyen értelemben vett, határozatlan időre való szünetelését a biztosítási jog nem ismeri, különben is a határozat gyakorlati konzekvenciáiban teljesen keresztülvihetetlen. Arra is utalnom kell, hogy ha a tagság szünetelésének elvi álláspontja elfogadtatnék, nincs mód különbséget tenni a tekintetben, miből eredt a tag betegsége, mert hiszen a törvény ilyen megkülönböztetésre alapot nem ad. Meg kell még jegyeznem, hogy a törvény kifejezetten fegyvergyakorlatról beszél, tehát korlátozott és meghatározott időtartamú katonai szolgálatról és a törvénynek azon rendelkezését, amely a fegyvergyakorlafok esetén a tagnak bizonyos jogot nyújt, mint kivételes intézkedést, csak szorosan lehet értelmezni. A Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság, amely a boszniai annexió idején történt ^behívásokkal kapcsolatosan mondotta ki, hogy a törvény 61. §-ának említett törvényszerű katonai fegyvergyakorlat meghatározás alatt a katonai kötelezettségben álló pénztári tagnak mindennemű ideiglenes jellegű katonai szolgálata értendő s e meghatározás csak a két, illetve három évi állandó szolgálattal tekintendő szembenállónak, már is túlment felfogásom szerint a törvény 61. §-ának helyes értelmezésén, mert éppen az a választott bíróság által felhozott érv, hogy a 61. §. a pénztári tagnak nyújtott nyilvánvaló kedvezmény gyanánt jelentkezik, arra is enged következtetést, hogy a kivételnek a törvény szövegén túlmenő magyarázata nem állhat meg. De még ha magyarázatot találunk is a Választott Bíróság felfogására abban, hogy a vonatkozó ítélet oly időben hozatott, midőn már nyilvánvaló volt, hogy az annexiós krizis alatti bevonulások tartama aránylag nem hosszú idejű volt, az Országos Pénztár elnöksége állásfoglalásának, amely bizonytalan idejű háború tartamára kívánja alkalmazni a törvény 61. §-át, ily magyarázatát nem adhatjuk. Más kérdés természetesen az, hogy a családtagok gyógykezelésének és gyógyszerekkel való ellátásának tekintetében milyen álláspontot foglaljon el a pénztár, mert a családtagok egészségügyi ellátásával a pénztárak anélkül, hogy ez pénzügyi egyensúlyukra döntő hatással volna, a háború tartama alatt, mint békében is, fontos közegészségügyi szolgálatot teljesítenek és a pénztár ezirányú tevékenységét úgy tekintheti, mint olyan tevékenységet, amelylyel a törvény intencióinak megfelelőleg résztvesz a háború által okozott súlyos helyzet enyhítésében. Egyszersmind a betegségek megelőzésére irányuló preventív intézkedéseknek is tekinthető a családtagok egészségügyi ellátása. Az Országos Pénztár azon körirata, amely a háború tartamára bizonyos szolgáltatások nyújtását eltiltja, szorosabb értelemben véve törvényellenes, bár hasonló intézkedésekkel — amelyeket a rendkívüli helyzettel indokoltak — másutt is találkozunk, így a wieni pénztáraknál. Más kérdés a pénztáraknak a szolgáltatások kérdésében kialakult gyakorlata, amelyre nézve — ha a pénztárak működésének bírálata napirenden lesz, — nagy eltérések fognak a különböző felfogásokban mutatkozni.