Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

162 Munkásügyi Szemle hó 22-én kelt rendelete. A rendelettel a miniszternek az volt a célja, hogy a pénztárakat, amelyek áldásos működésükkel népszerűvé lettek, a közegészségügy érdekében ne hagyják védtelenül s ne essenek az események martalékául. Szükségesnek tartja a belügyminiszter a segélyezési szolgáltatások korlátozását. Eszerint törekedni kell, hogy csak a súlyos betegek s a betegsegélyezésre leginkább ráutaltak javára történjék pénztári szolgáltatás s minden nem súlyos beteg s nem abszolút munkaképtelen tag a betegállományból elbocsátandó. A kórházba való felvétel, minthogy a kórházakat hadi célokra használják fel, csak abszolút mellőzhetetlenség esetén eszközlendő. Nem sürgős operációkat nem kell végeztetni. Gyógyszerek, valamint gyógyászati segédeszközök alkalmazása a lehető legszükségesebbre korlátozandó. Tagokat vidéki tartózkodásra, fürdőhelyre, üdülőszanatóriumokba nem lehet küldeni, fürdőkúrák teljesen mellőzendők, ásványvizek nem rendelhetők. E rendszabályok szükség-intézkedésként tekintendők, amelyeket a háború után a normális pénztári gyakorlatnak kell felváltania. A járulékok fizetése tekintetében a belügyminiszter úgy intézkedett, hogy az alárendelt hatóságok utasítandók, hogy a pénztárakat támogassák a járulék behajtására irányuló törekvéseikben és erélyes eszközök alkalmazandók ott, ahol a fizetési készség hiányzik, különösen pedig üldözendők azok az esetek, amidőn a munkaadó a munkásoktól levont járulékot sem szolgáltatja be. Ha a járulékok behajtása ellen felszólamlással élnek a munkaadók, az eljárás legsürgősebben lefolytatandó és csakis olyan követelésre adandó halasztás, amely jogorvoslattal megtámadtatott. Az osztrák betegsegélyző pénztárak központi képviselete a „Reichskomission der Krankenkassen Österreichs" a mozgósítás elrendelésekor azonnal akcióba lépett, hogy a betegsegélyző pénztárakra következő válság elkerülhető legyen. Működését arra terjesztette ki, hogy a pénztárak finánciális helyzete biztosíttassék, hogy óvóintézkedések tétessenek a háború esetén fellépni szokott járványok megelőzésére. A Reichskommission kezdeményezésére állandó tanácskozások folynak a kormány, a balesetbiztosító intézet és a betegsegélyző pénztárak képviselői között a szükséges rendszabályok megállapítására, Az akció tanácskozásaihoz képest a pénztárak vezetőségeinek kötelességévé tették, hogy a segélyezésnél szigorúan alkalmazkodjanak a törvényhez, táppénzt csak súlyos betegnek fizessenek. A cél érdekében a bécsi általános munkásbetegsegélyző pénztár és az ipartestületi pénztárak szövetsége felhívást bocsátott ki tagjaihoz. Ugyancsak felhívást bocsátottak ki a pénztári orvosokhoz is, ismertetve azokat a rendkívüli eszközöket, amelyeket a rendkívüli helyzet indokol. A Reichskommission megkísérelte azt is, hogy azoknak a pénztáraknak, amelyeknek vagyonuk és tartalékuk legnagyobb része értékpapírokban, ingatlanokban van elhelyezve, kölcsön folyósíttassék. A Reichskomission az eszme megvalósítása érdekében érintkezésbe lépett az osztrák belügyminiszterrel, hogy az osztrák-magyar bank kölcsönpénztárt létesítsen 30 millió korona tőkével. A javaslat nem volt megvalósítható, mert ahhoz a magyar kormány hozzájárulása is szükséges volt, így tehát más irányú gondoskodás vált szükségessé. E szerint a balesetbiztosító intézetek mindazoknak a pénztáraknak, amelyek egyébként életképesek s rendezett ügyvezetéssel bírnak, ha rászorulnak, tartalékukból oly összegű készpénzhitelt bocsátanak rendelkezésre, amelyből egy-egy hónapra a minimális törvényes szolgátatásokat teljesíthetik. A kamatokon és készkiadásokon kívül az intézet 0"5°/o külön költséget számít fel. A határozatot a belügyminiszter már jóváhagyta. Az osztrák balesetbiztosító intézetek intézkedtek a baleseti járadékok folyósításáról. E szerint, ha a járadékos katonai szolgálatra behívatik, rendelkezéséhez képest járadéka más személynek is kifizethető. Ha a jára-