Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - A negyvenévesek

Munkásügyi Szemle 147 munkásbiztosító pénztárakkal szemben azon mulasztásáért, amelyeket a kellő munkaadói gondosság mellőzésével követett el és ha ezek bíróságilag megállapíttattak, például, ha a balesetelhárító intézkedéseket, illetve készülékeket nem alkalmazta. Ez a felelősség akkor is fennáll, ha a munkaadó az üzemet nem tudja ellenőrizni, illetve, ha a gépek veszélyességét nem ismeri. Hat hónapi börtön a munkahely elhagyásáért. A trifaili bányák munkásait a háború kitörésekor épen úgy mint más bányák munkásait, a bányákban teljesítendő hadi szolgáltatásra kötelezték és feleskettették. Az egyik bányamunkás mult év november hó 3-án megszökött és másutt vállalt munkát. A katonai hatóság dezertálás miatt indította meg az eljárást a munkás ellen, m-Tt letette a népfelkelői esküt és így nem volt szabad munkahelyét elhagynia. A katonai bíróság a lefolytatott tárgyalás után a munkást hat hónapi súlyos börtönre ítélte. A német birodalmi gyűlés és a szociálpolitikai követelések. Mint a »Munkásügyi Szemle« már előre jelezte, a birodalmi gyűlés behatóan foglalkozott a munkaközvetítés és az egyesülési jog kérdésével és csaknem valamennyi birodalmi gyűlési párt megegyezett abban, hogy a munkaközvetítés javítása elkerülhetetlen. Delbrück belügyi államtitkár kifejtette, hogy a háború tartamára a munkaközvetítés újbóli szervezése politikailag és technikailag kivihetetlen és a jelenlegi eszközöket is lehetőnek tartja a békekötés utáni nagy feladatnak, a munkaközvetítésnek megoldására. Az államtitkár felfogásával szemben kifejezésre jutott, hogy a munkaközvetítés kérdése, éppen a hadbavonultak rendkívül nagy számánál és a speciális helyzetnél fogva, elsősorban háborús feladat és a háború alatt kellene gondoskodni még megfelelő szervezet létesítéséről, amely a békekötés után visszaözönlő rendkívüli tömegek közvetítését lehetségessé tenné. A német birodalmi gyűlés a népélelmezési és drágasági kérdésekről. A birodalmi gyűlés szakértő képviselőkkel kibővített költségvetési bizottsága beható tárgyalás alá vette a birodalmi gyűlésen Haase képviselő által felvetett kérdéseket a népélelmezésről és a drágaságról. A tanácskozások a lisztes kenyérárak szabályozására, a burgonyaárak leszállítására és a sörgyártás és szeszgyártás további megszorítására vonatkoztak, végül pedig az állami és a magánerdők vadjai által a termőföldeken okozott károk elkerülésére és kártalanítására. Róbert Schmidt képviselő hangsúlyozta, hogy az érvényben levő állami támogatás — az élelmiszerek nagyarányú drágaságával — nem arányos. A kormány szándéka, hogy a téli időre megállapított magasabb tételeket továbbra is fentartja, egyébként azonban a községekre bízza, hogy állami támogatások segélyével ezen kérdést megfelelően szabályozzák. Sérti-e a bérszabályszerződést a szimpátia-sztrájk ? A német Reichsgericht igen figyelemre méltó ítéletben válaszolt erre a kérdésre. A németországi szállítási munkások szövetsége szerződést kötött egyik szállítási és hajózási vállalattal, amelyben a kikötőmunkások és rangirozók munkabéreit szabályozták. A szerződés meghatározott időre — másfél évre — szólt s ki volt benne mondva, hogy a felmondás mindkét részről ki van zárva. A szerződés tartama alatt az érdekelt munkások sztrájkba léptek, anélkül, hogy követeléseket támasztottak volna a cég ellen, csupán azért, hogy az akkor sztrájkban levő hajósokat támogassák. A cég pert indított a szövetség ellen kártérítésért, azt állítva, hogy a sztrájkot a szövetség rendezte s ezzel megszegte a szerződést. Kiemelte még, hogy a szerződés szerint a felmondás ki van zárva s ennélfogva a munkások a szerződés tartama alatt jogszerűen nem is szüntethették meg a munkaviszonyt. A per megjárta az összes fórumokat s a legfőbb törvényszék a munkások javára döntött. Az indokolásban kifejti a Reichsgericht, hogy téves a panaszosnak az a felfogása, mintha a szerződés azon kitétele, hogy »felmondás ki van zárva«, azt jelentené, hogy a szerződés egész tartama alatt köteles a munkás a cégnél megmaradni. A feimondás kizárása csak azt jelenti, hogy a munkaviszony mindkét részről felmondás nélkül bontható fel. »Nem tehető fel, hogy egy — a tagjainak érdekeit megvédeni hivatott — szövetség egy és fél évi hosszú időtartamra le akarta volna egy céghez kötni a tagjait*. Arra a kérdésre, hogy a munkának együttes megszüntetése sérti-e a bérszabályszerződést, a következőkkel felel az indokolás: Sértené a szerződést a sztrájk kétségen kívül, ha oly követelések, különö-