Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

120 Munkásügyi Szemle semminemű hátrányban nem részesítik. Végül kötelezte magát mindkét fél, hogy a bérek vagy a munka egyéb feltételei körül felmerülő minden vitás kérdést a munkabeszüntetés kizárásával, választott bíróság döntése alá bocsátanak. A kormánynak természetesen kényszereszközök is állnak rendelkezésére, — a gyárakat ugyanis az admirális vagy a hadvezetőség rendelkezése alá veheti — azonban eddig tanácsosabbnak tartotta a közvetítés és meggyőződés fegyvereivel hatni a munkásokra. A mozgalmak egyrésze ennek következtében befejezést nyert a munkások előnyére. A new-castlei hajóépítők heti 4 sh. béremelést értek el ilyenformán. A liwerpooli szénrakódók — kik heti 6 sh. béremelést követelnek, — szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ügyükben választott bíróság döntsön. A fegyvertár munkásainak a kormány december 14-éig visszamenőleg heti 3 sh. bérpótlékot engedélyezett. A northamptoni katonai cipőket készítő vállalatok megadták a munkások bérköveteléseit a háború idejére. Béremelést értek el több helyen a gázgyári munkások is. Választott bíróság elé utalták a skót fémmunkások is az ügyüket. 6.000 munkás van ebben érdekelve, akik 25—50 százaléknyi béremelést követelnek. Déremelést követelnek a kikötőmunkások. Pembroke, Devonport, Portsmouth, Chatam és Deptfordban. Mac Namara államtitkár fogadta ezeknek a — nagyrészt képesítetlen — munkásoknak a küldöttségét s megígérte nekik, hogy az admiralitás meg fogja vizsgálni a kívánságaikat. Pótlékokat követelnek a festődékben alkalmazott munkások — nagyrészt nők és fiatalkorúak. Colnvallyban a khakiszövő-gyárak a nőknek kevesebb pótlékot akartak adni, mint a férfiaknak. A munkások ezért megtagadták a munka felvételét. A Southwestern Railvay vasúttársaság gépgyárában is mozgalom van keletkezőben, amelyben 5.000 munkás van érdekelve. Nagyarányú a postaalkalmazottak mozgalma 150.000 emberről van szó — akik 2—4 sh. béremelést kérnek. Norfolkban március 12-én a földmunkások felmondták a munkaszerződést kerületük összes üzemeiben. Mindezeknél nagyobb jelentőségű azonban a bányamunkások mozgalma, akik a minimális bérek felemelését követelik. Március 3-án tanácskozott Anglia és északi Wales összes bányaterületeinek közös tanácsa a megindítandó mozgalom ügyében, március 17-én pedig a bányászszövetségek nemzeti konferenciája ült össze Londonban, hogy a követendő eljárásról tanácskozzék. Iparossegéd fogalma. A hatásköri bíróság 49/914. sz. ítéletében kimondotta, hogy iparossegédnek tekintendő az olyan főmolnár is, aki a bíróság által kirendelt zárgondnokkal szemben az iparüzlet folytatásához tartozó munkára egész tevékenységét vagy legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét leköti még akkor is, ha a munkaszerződés szerint munkabéréből még más segédet is tartozik alkalmazni. A munkások egyesülési joga a háború alatt. Németországban a háború kitörése után nemcsak a munkások és a munkaadók szüntettek be minden bérmozgalmat és viszályt, de a hatóságok is beszüntették a munkásszervezetek ellen irányuló minden vexatórius rendszabályt. Dr. Hugó Heinemann aki a szakszervezetek s a szociáldemokrata pártszervezetek ügyéiben mint jogvédő járt el, megállapítja egy cikkében : a porosz kormány a szakszervezetek elleni rendőri harcot beszüntette. A szakszervezetek ellen folyamatba tett rendőri intézkedéseket mind visszavonták, különösen azokat, amelyek a szakszervezeteket politikai egyesületeknek minősítették s amelyek alapján a 18 éven aluli munkásoknak ki kellett volna válni a szervezetekből. Nem szüntették meg azonban, vagy legalább nem minden fentartás nélkül, azokat a rendszabályokat, amelyek egyes közüzemeknél — közúti vasutaknál, államvasutaknál — a szervezetek tagjai ellen fennállanak. A porosz vasúti miniszter kijelentette ugyan a képviselőházban, hogy a háború kitörése után mindjárt rendeletet adott ki, amely szerint az újonnan alkalmazott munkásoknak nem kell aláírni az eddigi szokásos reverzálist, hogy nem tagjai a szociáldemokrata pártnak, de a bértarifák dolgában a miniszter úgy nyilatkozott, hogy a mostani időt nem látja alkalmasnak ilyen fontos elvi dologban való határozatra. A munkások sem remélik, hogy a háború után a tőke és munka közötti harmónia s a szociális béke országa következnék be, de azt várják — mint ahogy az építőmunkás-szervezet egyik vezető férfia a Correspondenzblattban kijelen-