Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

Munkásügyi Szemle 119 gyakran észleltetnek. Ez tapasztalható a tisztán lelki rázkódtatásnál, mint pl. gránáttűzben való tartózkodásnál, vagy hosszabb ideig tartó ágyútűzben és a súlyosansérülteknél is. Ezen ideges szívjelenségek különösen akkor lépnek fel betegeknél, ha maguk visszaképzelik magukat azon súlyos szituációkba, amelyekben voltak, vagy ha környezetük vezeti őket ezen gondolatokra; különösen gyakran történik ez az átélt dolgok elbeszélésénél. Grober tanár gyakran meggyőződött arról, hogy valóban egészséges fiatal embernél ezen szimptomák rövid pihenés után eltűnnek. Általában megállapítható, hogy a keringési szervek állapota katonáinknál kitűnő és ezen körülmény a hadsereg teljesítőképességére döntő volt és döntő marad is. A háború rokkantjai érdekében a bécsi orvosi egyesület 1915. március 5-én a következő, részünkről is megszívlelhető s bennünket is érdeklő érdekes határozatot hozta: I. Nem célszerű, ha a rokkantak 'amputált végtaggal) időnek előtte művégtaggal elláttatnak, sokkal jobb ilyeneknek előbb ideiglenes kisegítő eszközt, végtagot adni. A végleges művégtag csak a gyógyulás bekövetkezte után bizonyos idő múlva adandó, mert az amputált végtag hege kezdetben még változik és azért a túlkorán adott végleges művégtag használhatatlanná válik. Mielőtt a rokkantak művégtagot kapnak, megfelelő iskolákban a még megmaradt ép végtagjuk használhatóságát és így csökkent munkaképességüket fokozni kell. A fenti elhatározásnak egy további indító oka, hogy ez idő szerint nincs elég munkaerő a végleges végtagok szakszerű készítéséhez, továbbá, hogy az újonnan berendezett műhelyek és a technika haladása folytán előreláthatóan a közel jövőben az eddigieknél sokkal jobb és célszerűbb művégtagokat lehet majd előállítani. II. A gazdasági erők szétforgácsolásának megakadályozása szempontjából célszerű volna, ha a hadvezetőség egy központot állítana fel a háború rokkantjainak felsegélyezésére az addig alakult és még létesítendő egyesületek összpontosításával. Ez a központ szakorvosok közreműködésével az összes ide vonatkozó ügyek tárgyában irányító szervként működhetne. Katonai személy kártérítési követelése katonaorvos ellen, hibásan végzett műtét miatt. Ezzel a kérdéssel foglalkozott legutóbb az osztrák legfőbb törvényszék. A kérdés nemleges irányban nyert megoldást. A katonaorvos, midőn a sebesült katonán műtétet végez, hivatalos minőségben jár el, hivatalos cselekményt teljesít. Tekintve pedig, hogy egy 1806. évi udvari rendelet kimondja, hogy állami tisztviselők hivatali cselekmények miatt polgári bíróság előtt nem perelhetők, nincsen mód arra, hogy a bíróság a hibás műtét következtében az orvos és beteg közt létrejött jogviszonyt a polgári törvénykönyvnek a kárt okozó cselekményekre érvényes jogszabályok alkatmazásával bírálja el. (]ogt. Közi.) MUNKÁSVÉDELEM. MUNKAVISZONY. Az angol munkások bérmozgalmai. Az élelmiszerárak általános és állandó emelkedése nagyarányú bérmozgalmat váltott ki az angol munkások között. A londoni dokk-munkások mozgalmában mintegy 30.000 ember vesz részt. Ezek a kormány közbelépésére nem szüntették be a munkát, hanem késznek nyilatkoztak ügyüket választott bíróság elé vinni. A Clyde kerületi vas- és fémmunkások mozgalma még a dokk-munkásokénál is nagyobb jelentőségű, mert itt közvetlenül a hadsereg részére dolgozó üzemekről van szó. Körülbelül 100.000 munkás van ebben a mozgalomban érdekelve. Február végén közülük 14.000 beszüntette a munkát. A viszály elintézését a kormány megbízásából Georges Asquith vette a kezébe, akinek sikerült is a megegyezésre megfelelő alapot találni. Ennek következteben március elsején a sztrájkolok a munkát ismét felvették. A munkások kötelezték magukat; hogy az összes sztrájkokat beszüntetik, a munka szabályszerű folytatását biztosítják, az üzemet korlátozó mindennemű szabályt és szokást hatályon kívül helyeznek és hogy szükség esetén a gránátgyújtók készítésénél nem ellenzik a nők alkalmazását. A munkaadók viszont kötelezték magukat, hogy az akkordárakat szerződésileg megállapítják, hogy a háború idején való aránylag magas kereset nem szolgálhat a háború után bérleszállítás indokául, hogy a háború után sem a munkásokat, sem szervezeteiket