Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

112 Munkásügyi Szemle azt nálunk egy társadalmi szervezet végezte el, az országos hadsegélyzőbizottság illetékes osztálya. Az eredmény azonban ugyanaz. Amannak éppen olyan kevés lett volna a hatása, mint ennek volt, közönségünk nagyon megszorította normális szükségleteit, amin viszont — bármily sajnos legyen is — nem lehet csodálkozni, mert az élelmezés rettenetes drágasága felemészti — ha egyáltalán fedezi — azokat az összegeket, amelyeket egy rendes számadással élő háztartás normális viszonyok között ruházkodásra és hasonló rendes szükségleteire fordít. A szorosabb értelemben vett szociálpolitikai intézkedések ezzel ki is volnának merítve. Sovány anyag az igaz, de teljesen megfelelő' szociálpolitikánknak általában. Olyan intézkedésekre, mint pl. Oroszország tett a pálinka árusításnak a háború tartamára való korlátozásával, aminek folytán az orosz kincstárnak a háború első félévében 400—500 rubelnyi, tehát több mint 1 milliárd koronányi bevételcsökkenése volt, mi nem mutathatunk reá. Ilyen anyag azonban nem is állana nálunk rendelkezésre, azt szintén nem szabad elhallgatni, valamint azt sem, hogy az oroszországi intézkedés viszont nem szociálpolitikai tendenciával történt. Ők teljesen ártatlanok abban, ha ennek az intézkedésnek véletlenül ilyen hatása is van. A szociálpolitika olyan, mint az a gazdasági politika, amelynek hatása nem azonnal érvényesül, hanem csak utólag. Egyáltalán igen nagy baj, ha a gazdasági politikában is csak a közvetlen eredményeket tartjuk döntőnek és nem tulajdonítunk kellő fontosságot a közvetett és utólag beálló, de azután állandó hatású gazdasági következményeknek. Pedig az igazi koncepció ez utóbbiakban nyilvánul meg. Persze, ezek nem alkalmasak pillanatnyi eredmények felmutatására, holott a mindent megbénító politika ezek után szokta megítélni a vezető államférfiakat. Olyan ez, mint a magvetés, amelynél gyakran nem az szedi a gyümölcsöt, aki a magvat elültette, pedig az érdem az utóbbit illeti. Nélküle nem élvezhetné előbbi a gyümölcsszedés örömét és — hasznát. Ugyanígy vagyunk a szociálpolitikával. Ennek sem pillanatnyi eredményét kell nézni, mert az igazi szociálpolitikának alapvető munkát kell végeznie, de egyúttal előrelátót is. Sajnos, az előrelátás nálunk ritka jelenség. Külön kell még megemlékeznem a teljesség kedvéért azokról a kormányzati intézkedésekről, amelyeket szociálpolitikai vonatkozásaiban a moratórium-rendeletek tartalmaznak. Maga a moratórium helyes vagy helytelen volta fölött megoszlanak a vélemények. Hatása gazdasági életünkre csak lejárta után fog tulajdonképen érvényesülni. Most csak korlátozó hatása jut kifejezésre. Éppen ebben a részében szociálpolitikai irányú: megvédése a háborúba vonultaknak magánjogi ügyeikben. Az az intézkedés, hogy ily egyének részére jogfentartás biztosíttatott, vagyis a háború folytán őket magánjogi sérelem nem érheti; valamint bizonyos vonatkozásokban a végrehajtások felfüggesztésére vonatkozó intézkedések kétségkívül oly természetűek, amelyek a legszélesebb néprétegek érdekében hozattak és ha nem is lehet kétséges, hogy ez gazdasági szempontból nem tekinthető előnyösnek, azt viszont el kell ismerni, hogy ezek az intézkedések szociális jelentőségűek. Ezekben foglaltam volna össze a háború szociálpolitikáját Magyarországon. De csak azt a részét, amely vagy a háború tartamára szól, vagy ha kihatással bír is a háború utáni időre, mégis korlátolt tartamú lesz. A társadalom nagy összeolvadása, a nagy áldozatkészség a támogatásra szorultak érdekében, ennek legfelemelőbb részei. Különösen felemelő, egyenesen megható a magyar nők szerepe a háború szociálpolitikájában. Önmegtagadás és áldozatkészség oly mértékben nyilvánult meg náluk, amely becsületére válnék a legnagyobb nemzetek nőinek is. A magyar nők jogot formálhatnak reá, hogy nemzetük büszke legyen reájuk; a nemzet osztatlan hálája jár ki nekik.