Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

106 Munkásügyi Szemle ménye — mire az illetékes gazdakörök akkor azonnal reámutattak — hogy a vámfelfüggesztés teljesen hatástalan maradt. Tényleg egész Európában nálunk voltak akkor és vannak talán még ma is a legmagasabb gabonaés lisztárak. A mi maximális áraink búzánál ma is 8 koronával magasabbak, mint az átlagos németországi árak, ha t. i. nálunk betartanák legalább a maximális árakat. Az ez irányban folyamatban volt és lévó' sok kihágási eset bizonyítja, hogy nem tartatnak be. A valóságban tehát a mi áraink sokkal magasabbak. így fest a híres »éléskamra«. Ily körülmények között gondoskodni kellett a körülbelül 20 millió métermázsányi gabonahiány pótlásáról. Ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket Németország megtett lakossága élelmezésének a jövő aratásig való biztosítására, megtettük — persze jó későn — mi is. A szeszfőzés korlátozása, a gabona takarmányozási célokra való felhasználásának eltiltása, a búza és rozs kiőrlési arányának kötelező megállapítása, a búza- és rozslisztnek árpa-, kukorica- és burgonyaliszttel való kötelező keverése — mellesleg megjegyezve, burgonyalisztünk nincs — és a keverés arányainak meghatározása, az árpa maiátázásának korlátozása, a polgári rekvirálhatás jogának — utóbbinak, sajnos, csak korlátolt mértékben nem államilag, hanem vállalatilag és nem az egész ország területére egyenlően és kötelezőleg való megadása, mind olyan intézkedések, amelyeknek célja biztosítani a monarchia lakossága számára a kenyérrel való ellátást és a következő aratásig pótolni a búzában és rozsban való hiányt. Kivétel nélkül helyes és szükséges intézkedések, semmi kétség benne, hogy célt is érnek, csak kár, hogy nem kellő időben, nem kellő alakban és hatással és kellő terjedelemben alkalmaztattak. Kenyérrel való ellátásunkat mindazonáltal — ha nem is ehetünk szokásunkhoz híven, búza- vagy rozskenyeret — és ha fogyasztásunkban bizonyos lényeges megszorításokat kell is alkalmaznunk, mégis biztosítva látom, jóllehet kényszerfelvétel és általános rekvirálási kényszer nélkül biztos adatokkal e részben nem rendelkezhetünk és biztos intézkedéseket sem tehetünk. Azonban — sajnos — hogy a hatásos intézkedéseknek nem kellő időben és mértékben való megtétele, mindenekfölött az általános állami rekvirálás elmulasztása, a forgalom terén tanúsított súlyos mulasztások oly helyzetet teremtettek Budapest és a vidéki városoknak liszttel és kenyérrel való ellátása tekintetében, amely egyenesen lehetetlen helyzetet és oly izgalmakat keltett alakosság körében, amely könnyen elkerülhető lett volna, ha szemben az ország egész lakosságának, nagy, egyetemes érdekeivel nem követtetik vala egyoldalú gazdasági politika. Sajnos, ez történt és ez bosszulja meg most magát az összes városi lakosságon. Az élelmezés biztosításának másik csoportja a húsellátásra vonatkozik. E részben már sokkal kevesebb korlátozó intézkedésre volt szükség, állatállományunk pillanatnyilag a legerősebb igénybevételt is megbírja, csak utólag fognak e részben súlyos bajok előállani és ezért a kormányzati intézkedések e részben inkább az állatállomány szükséges védelmére vonatkoztak, ami annyival szükségesebb volt, mert az eddig következetesen tagadott depekoráció most már nyilvánvaló. Sajnálattal kell azonban megállapítani e részben is a legmesszebbmenő, még mezőgazdaságunk szempontjából is egyenesen érthetetlen szükkeblüséget, amely elzárkózott az állatbehozatal — szarvasmarha és sertés — elől még akkor, mikor Dudapesten már 3.— 3.50 K-ás marhahús és 4 K-ás sertéshús árak voltak és még márczius 15-ig sem függesztette fel ezek behozatali vámiát. Ezt is majd akkor fogjuk megtenni, mikor már nem lesz mit behozni! *) Nem vagyunk ugyan bővében az élelemnek, okos gazdálkodás mellett azonban nem is szenvedhetünk nagyobb szükséget. Csakhogy a legszükségesebb élelmicikkek árai olyanok hogy a szegényebb lakosság, a munkás*) A március 18-iki hivatalos lap közölte a 130 kg-nál súlyosabb sertések behozatali vámjának felfüggesztését.