Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

Munkásügyi Szemle 107 osztály, a fix fizetésű alkalmazottak, általában a vagyonnélküli társadalom megélhetése már a legkomolyabb aggodalomra adhat okot. Elvégre kissé nehezen bár, lesz ugyan mit fogyasztani, csak meg tudja magának szerezni; de hogy meg tudja-e szerezni a soha nem képzelt magas árak mellett, ez nagy kérdés. A háború szociálpolitikájának itt nagy mankója mutatkozik, azaz helyesebben, e részben a háborúnak nem volt nálunk szociálpolitikája. E részben eddig csak a mulasztások súlyos visszahatása állapítható meg, félő, hogy a lakosság gyengébb táplálkozásának súlyos következményeiben fog hatása évek multán érvényesülni. A közvetlenül a háború kitörése, tehát körülbelül háromnegyed év előtti budapesti áralakulást véve — a székesfőváros hivatalos árjegyzései alapján — és összehasonlítva azokat a március 12-iki árakkal — amint azt egy napilap igen érdekesen összeállította — a hús átlag több mint 70 százalékos emelkedést mutat; 2 K 80 f-es legolcsóbb — és természetesen csak a legszegényebb néposztály által fogyasztani szokott legselejtesebb — húsárak mellett a lakosság szegényebb részének a hústáplálkozásról egyáltalán le kell mondania. A jobb minőségű marhahús ára 1*60—2 K-ról 2*80—3'60 K-ig, a leveshusé 1 60—2 40 K-ról 2*60—3'20 K-ig, a sertéshús 3*40—3 60 K-ig, a zsír ára — ha egyáltalán kapható — 1*56—1'68 K-ról 4'20 —4'60 K-ig emelkedett; árak, amelyek még képzeletünk határait is meghaladják; árak, amelyek még a jobb módú lakosságra nézve is nagyon terhesek kezdenek lenni, a kevésbbé jómódúakra és a szegény néposztályra nézve pedig a húsfogyasztást egyáltalán kizárják. Hát a többi élelmi cikk ? A lefölözött tej ára — a szegény ember nem használ ú. n. teljes tejet — 18 f-ről 30 f-re emelkedett, a hadikenyér ára 56 f — azelőtt a fehér pékkenyér ára volt 34 f — a lencse ára 56 f-ről 1'80 K-ra, a babé 28 f-ről 1 K-ra, a borsóé 32 f-ről 2 K-ra, az árpakásáé 28 f-ről 1'20 K-ra, sőt még a burgonyáé is 8 f-ről 18 f-re emelkedett. Ez volt az állapot márczius 12-én. Azóta ismét lényegesen emelkedtek az árak, sőt a sózott káposzta, amely azelőtt 16 f volt, ma már 48 f kg.-ként. Pedig ez is egyik fontos tápláléka a szegényebb osztálynak. Igen elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki e téren is a székesfőváros, midőn a fontosabb élelmiszerekből nagy készleteket halmozott fel, így pl. burgonyából a főváros lakosságának több heti szükségletét fedezheti, vett továbbá 10.000 db. sertést, stb. Sajnos, csak épen lisztkészlete nem volt, a neki kormányilag biztosított búza- és rozsmennyiségeket nem kapta meg. A székesfőváros 22 millió K-ra szerzett be élelmiszereket. A már ijesztő mérveket öltő drágaság egyenesen kétségbeejtő helyzetet teremt a társadalom azon széles rétegeire nézve, amelyek vagy különben is szegényesen megállapított fix javadalomból kénytelenek élni, vagy amelynek keresményét a háború még csökkentette is. Szinte elképzelhetetlen, hogy a legfontosabb élelmicikkek ily árai mellett ezeknek megélhetése milyen alakulatot fog ölteni! Pedig a legdurvábbján még nem is vagyunk túl, a nehezebb idők még ezután következnek, a késői tavasz ideje és a nyár eleje az új termésig. Eddig nagyobb drágaság idején — amely a mostanival össze sem hasonlítható — a szegény nép legalább burgonyával táplálkozhatott. Most ezt is csak addig fogja valahogy bírni, míg a székesfőváros legújabban megkezdett olcsóbb — 12 filléres — kiárúsítása tart. A burgonya kapcsán kell megemlékeznem egy németországi bölcs intézkedésről, amely táplálkozási és gazdasági szempontból egyaránt fontos. A burgonya eltartására a német birodalmi kormány messzemenő intézkedéseket tett. Mi — sajnos — ezt sem tettük, pedig a mai viszonyok között ez szintén fontos lett volna, mert aránylag ugyanolyan a burgonya-veszteségünk, mint a németeké, 10— 15°/o évenként. Ennyi ugyanis megromlik évenként a burgonya nagy nedvtartalma miatt. Ez nálunk meghaladja a 10 millió métermázsát, Német-