Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája
Munkásügyi Szemle 105 szerződéses vámterületen belül az árúk szabadon, korlátlanul vándorolhatnak. Amint nagy mennyiségek tényleg és természetesen át is vándoroltak Ausztriába. Ennélfogva az egész szerződéses vámterületet kell számításba venni, hozzávéve természetesen az osztrák termelést is. Ez búzában és rozsban együttesen 43'5 millió métermázsa volt, kereken ugyanannyi, mint az 1906— 1912. évek ottani átlaga. Szerintem ugyan az egész szövetséges területen, tehát Magyarországon, Ausztriában és Németországban kellett volna együttes és egységes eljárást az élelmezés és a hadviseléshez sz ikséges anyagok tekintetében létesíteni, ezt a közös hadviselési érdekek követelték volna. Amint a német, osztrák és magyar katonák együtt, vegyesen beosztva állanak a harcban és ez csak előnyére van a hadviselésnek, azonképen kellett volna a háború követelte gazdasági szervezetet is együttessé tenni. Természetesen csak arra a mértékre korlátozottan, amelyet a közös hadviselés követel. Mert közös érdek, hogy minden része a szövetségnek egyenlően bírja a háborút. Az entente-hatalmak még a hadviselés költségeit is közösen akarták előteremteni és meg is oldották ezt az anyagi kérdést, bár más formában, mint eleintén tervezték, de megoldották, csakhogy erősebben legyenek egymáshoz fűzve és teljes érdekközösségük kifejezésre jusson. Németország nem győzhet nélkülünk, mi nem nélküle. Exisztenciális érdekek kovácsolták össze ezt a szövetséget, kölcsönös érdek, hogy a másik fél ellenálló-képességében meg ne ingadjon. Az élelmezés tekintetében éppen úgy, mint a hadiszereket illetőleg. Ily viszony mellett nincs helye a kalmárkodásnak, itt a helyzet magaslatára kell emelkedni. Nem így történt. Erről azonban ma már kár beszélnünk, hacsak nem lesz ez a mulasztás útmutatás arra, hogy a jövő termést illetőleg helyrehozassék az elkövetett hiba. Ausztriát azonban számításba kell vennünk a közélelmezést illetőleg, a készletek kérdésénél. Együtt kell vennünk az egész monarchia termelését és így megejteni számításainkat. Akkor kiderül, hogy a monarchia 180 kg. átlagos fogyasztás mellett körülbelül 20 millió métermázsányi buzaés rozshiányban szenved. Németországnak is hiánya volt, még most is van. Ezért legelső intézkedése a kiviteli tilalom elrendelése, a készletek kényszerfelvétele és a gabona-, állat- és takarmányvámok felfüggesztése volt. Még augusztus 4-én. Ugyanakkor gondoskodott az élelmiszerek maximális árainak meghatározhatásáról is és október 28 ával tényleg életbe is léptette azokat. Addig megnyitotta a vámok azonnali felfüggesztésével a gabonabehozatal csatornáit. Nagy mennyiségeket kötött le, többek között Rumániában, informáczióm szerint hat millió métermázsát és legújabb rumániai értesülésem szerint még március első felében 42.000 vaggon búza várta ott elszállítását Németországba, mind a rumániai kiviteli tilalom kiadása előtti időből lekötve. A kiviteli tilalmat mi is kibocsátottuk, de csak 1914. évi október hó 2-án, a maximális árak iránt mi is intézkedtünk, de csak november hó 28-án rendelve el, hogy a helyi hatóságok állapítsák meg azokat, véglegesen azonban csak azután, hetek multán, az ezernyi felszólalás után döntött azok fölött a kormány. Jellemző e részben a földmívelésügyi minister kijelentése az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgyűlésén, hogy a maximális árak megállapítása azért történt ily későn, hogy az árak emelkedése folytán a készletek előkerüljenek. íme, itt van a készletek kényszerfelvétele elmulasztásának egyik következménye. Pedig még nem is a súlyosabbik. A vámokat is felfüggesztettük, de ezt is csak október hó 9-én. Hogy ugyanakkor Rumánia, az egyetlen ország, ahonnan addig búzát nagy mennyiségekben behozhattunk volna, ha idejekorán tesszük meg eziránt az intézkedéseket, életbe lépteti a búzára a kiviteli tilalmat, az bizonyára csak a véletlen játéka. Szerencsétlen véletlen, amelynek az volt az ered-