Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

Munkásügyi Szemle kérdésnek végleges rendezése mégis a háború utáni időre marad. Erre vall a segélyek meghosszabbítására vonatkozó rendelkezés. Valami nagy baj nem válik ugyan abból sem, minthogy addig az illetőkről valamennyire gondoskodás mégis történik, de szebb lenne már most véglegesen gondoskodni róluk. Ebben a kérdésben különösen a rokkantak rendszeres foglalkoztatását illetőleg nagy szerep fog jutni — mint említettem — a társadalomnak is; nagy megnyugvásunkra szolgálhat, hogy az erre irányuló akció js megindult már. Mindazáltal egy szükséges ahhoz, t. i., hogy ez az akció ne tekinttessék közjótékonysági jellegűnek, mert így kivetkőztettetnék abból a jellegéből, amely joggal megilleti, t- i. szociális karakteréből és átterelné az u. n. szegényügyi térre, a hova pedig nemcsak nem való, de amelyre utalva, még szociális hátrányokkal ís járhatna az illetőkre nézve. A háború által leginkább sújtott társadalmi osztályok egyike a kisipar. Az a társadalmi osztály, amelyet az utóbbi évtizedek gazdasági fejlődése amúgy is legerősebben érintett; az a régi polgári társadalom, amely hova-tovább veszti gazdasági jelentőségét is, társadalmi jelentőségéről nem is szólva. A háború ennek a városi elemnek helyzetében idézte elő a legnagyobb változásokat. Munkához nem tudott jutni, és ha igen, akkor is csak harmad-negyed kézből, természetesen ennek megfelelő munkafeltételek mellett. Az építőiparban érdekelt körülbelül 16—17 iparág már évek óta szenved a teljes pangás folytán, pedig a ruházati csoporthoz tartozó iparágak kivételével, ezek az iparágak adják legnagyobb kontingensét a kisiparnak. Ez utóbbiak helyzete annyival jobb, hogy ha mindennemű fő-, al-, másod- és harmadvállalkozók kezéből bár, de a hadseregszállítások révén munkával mégis el vannak látva. A kisipar nagyobb része azonban erősen megszenvedi a háborút. Érzi ezt a kormány is, amely a hadi adóból befolyó bevételek terhére országos segély-akciót kíván a szükségben lévő kisipar érdekében indítani s felszólította a kereskedelmi és iparkamarákat a szükséges anyag szolgáltatására. Ez az akció széleskörűnek és nagyarányúnak Ígérkezik, igazi szociális szellem hatja át, csak az a sajnálatos, hogy erre szükség volt és van. Igen figyelemreméltó a székesfőváros kisipari akciója is. Egy rendelkezésére álló városi alapból (Albrecht-Hildegard-alap) több, mint százezer koronát fordított a háború kitörése óta már eddig is szegény kisiparosoknak nyújtott kamatmentes kis kölcsönökre, különösen lakbérnegyedek előtt lakbérek fizethetésére; ezenkívül a hadi-hitelpénztár révén 500.000 koronát vesz igénybe egyenként legfeljebb 500 koronáig terjedő kisipari és kiskereskedői kölcsönök nyújthatására, hogy módot nyújtson ezzel ennek az erősen szorongatott társadalmi osztálynak termelése folytatására, illetve üzlete fentarthatására; oly akciók ezek, amelyek — ha nem is élvezhetik azoknak hasznát szélesebb rétegei a székesfőváros lakosságának, — mégis nagy figyelemre tarthatnak igényt a háború összes humanitárius és gazdasági mozgalmai közepette. Második nagy csoportját a háborúval kapcsolatos szociálpolitikai intézkedéseknek a közélelmezés és a gazdasági élet folytonosságának lehető biztosítása képezi. Az e csoportba tartozó intézkedések célja a hadsereg érdekein kívül az ország polgári lakossága ellátásának és a termelés folytonosságának biztosítása, a háború által előidézett gazdasági rázkódtatások lehető korlátozása, a köz védelme, a magánérdekek túlságos, a megengedett határt meghaladó érvényesítésével szemben. Az államhatalom legelemibb kötelessége jut itt kifejezésre lakosságának összessége és emellett különösen ismét az anyagi javakkal nem rendelkező társadalmi rétegek érdekében. Nemcsak szociális feladatok, de hadászati szempontból is fontosak. Nemzeti érdekek a maguk teljességében. Mert az az állam, amelynek lakossága éhséggel és gazdasági válságokkal küzd, megtörik ellenállásában és háború viselésére képtelen. A "polgári lakosság élelmezésének és lehető megélhetésének biztosítása tehát fontos kiegészítő része a hadviselésnek.