Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

70 Munkásügyi Szemle nénk és ebben az egyesületben senki sem engedné magát befolyásoltatni a szabad véleménynyilvánításban, ha valaki meg is kísérelné azt. Az, hogy az Állami Hiva tal esetleges hibáira éppen olyan szabadon mutatunk rá, mint egyébb hibákra, nem ok az állás el nem fogadására, minthogy Mentsik Ő Méltóságának is az az érdeke, ami nekünk, tudniillik, a munkásbiztosítás lehető tökéletesítése. Ez a magas szempont elbírja a kritikát, az Állami Hivatalnak is csak előnyére lesz az őszinte kritika, melyet velem együtt Mentsik t. barátom is szeret. Éppen ezért újólag kérem az urakat, hogy a lemondást ne fogadják el. A közgyűlés dr. Mentsik Ferenc másodelnökségéről való lemondását nem fogadta el. Szterényi József elnök, ezután, minthogy indítvány nem tétetett, dr. Pap Géza min. oszt. tanácsost kéri fel a gent-i nemzetközi szociálisbiztosítási értekezletről szóló előadása megtartására. Dr. Pap Géza előadása. Dr. Pap Géza: Tisztelt Közgyűlés! Amidőn a genti értekezletről beszámolni kívánok, mindenekelőtt szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ez az értekezlet tulajdonképen Nemzetközi Egyesületünk állandó (nemzetközi) bizottságának ülése gyanánt folyt le. Nem a szociális biztosítás munkásainak és az iránta érdeklődőknek széles tábora volt ott jelen, hanem csak maga a választmány, és ennek sorában a magyar választmányi tagok közül Mentsik és Fáy Ő Méltóságaik, Kis Adolf tagtársunk és csekélységem. Ami tehát ezen az értekezleten történt, az nem egyébb, mint a választmány előkészítő és irányító munkája. Ez a munka a Nemzetközi Egyesületnek 1912. évben, Zürichben megtartott értekezletéhez kapcsolódik. Amint egyesületünk hivatalos lapjának, a Munkásügyi Szemlének közléséből bizonyára tudni méltóztatnak,1) a zürichi értekezlet három kérdést tűzött a nemzeti osztályok és ezek útján a Nemzetközi Egyesület vizsgálatainak napirendjére. Ez a három kérdés: 1. a szociális-biztosítás kiterjesztése azokra az önállókra, akik a biztosított nem önállókkal egyenlő életszínvonalon vannak; 2. a kötelező járadékbiztosításnak kiegészítése önkéntes tőke, (kistőke, nép) vagyis életbiztosítással; 3. a munkásbiztosítás terheinek megállapítása, vagyis azoknak az adatoknak összegyűjtése, amelyek megvilágítják, hogy a munkásbiztosítás mily terheket jelent a biztosítottakra, továbbá a munkaadókra, végül magára az államra és esetleg az ennek körén belül létező közületekre. A genti választmányi ülés főként azt vizsgálta, hogy a zürichi értekezleten kitűzött föladatok megvalósításamilyen haladást tett; ezek mellett azonban a munkatervet ujabb pontokkal is kiegészítette. Ami az említett három programmpontot illeti, ezeknek előbbrevitelét szolgálják a Nemzetközi Egyesület Bulletin-jében megjelent idevágó tanulmányok ; ezen a téren egyéb még alig történt. Különösen nagy aggály mutatkozik abban az irányban, hogy vájjon egyáltalán lehetséges-e a munkásbiztosítás terheinek helyes megállapítása és pedig főleg azért mert ezek a terhek nem mind közvetlenek, hanem egy részük csak közvetve függ össze a munkásbiztosítással és így nehezebben mutatható ki (pl. az állam által nyújtott hatósági közreműködés költsége), másrészt pedig a munkásbiztosítás összes nagy szociális, közgazdasági-, népjóléti-, államhatalmi- és egyéb kulturális előnyei állnak szemben a terhekkel, amely előnyök azonban a mérleg elkészítésénél igen nehezen fejezhetők ki számszerű értékben. ') Munkásügyi Szemle 1912. évf. 691—703. 1.