Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

60 Munkásügyi Szemle Nemzetközi Muikásbiztositás Magyarországi Egyesülete. ]EGYZŐKÖNW, felvétetett Budapesten, a Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1913. évi december hó 18-án d. u. 6 órakor, a Társadalmi Múzeum helyiségében megtartott közgyűlésén. NAPIREND: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztárnok és számvizsgáló bizottság jelentése. 4. Az 1914. évi költségelőirányzat megállapítása. 5. Az alapszabályszerű választások megejtése. (A tisztikar és választmány megválasztása.) 6. Dr. Pap Géza miniszteri osztálytanácsos-bíró előadása a genti nemzetközi munkásbiztosítási értekezletről. 7. Esetleges indítványok. A közgyűlést Szterényi József elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Elnöki megnyitó. Tisztelt Közgyűlés! A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének második közgyűlését van szerencsém megnyitni. Üdvözlöm tisztelt tagtársaimat és a munkásbiztosítás ügyei iránt érdeklődő megjelent urakat, üdvözlöm abban a tudatban, hogy a Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületében tulajdonképen hálátlan munkára vállalkoztak. Mert népszerűsíteni Magyarországon egy intézményt, amely terheket ró azokra, akiknek azt fenn kell tartani anélkül, hogy maguk közvetlen előnyeit élveznék, egyike a legnehezebb feladatoknak- Minél többet egy intézmény kedvező eredményeiből élvezni, de minél kevesebbet érte áldozni, akár anyagiakban, akár szellemiekben, de legkevésbbé munkában, ez felel meg tulajdonképen a mi társadalmi felfogásunknak; minden intézmény, amely ennek a felfogásnak felel meg, népszerű Magyarországon. De egy intézmény, mint a munkásbiztosítás, amely azt követeli, miszerint egyesek áldozatot hozzanak azért, hogy egy tőlük függő másik társadalmi osztály egyedül élvezze ennek az intézménynek eredményeit, népszerű Magyarországon nem lehet. Ez egyik legfőbb oka annak, hogy a munkásbiztosítás Magyarországon egyike a legtöbb elégedetlenségre okot adó intézményeknek. Hozzájárul ehhez még az is, hogy hol politikai elfogultságból, hol szűkkeblüségből, hol rosszakaratból is mesterségesen szíttatik az elégedetlenségi mozgalom, amely odajuttatta a közvélemény előtt a magyar munkásbiztosítást, hogy úgy szokás róla beszélni, — igaz, teljesen megokolatlanul, teljesen alaptalanul, — mintha ez az intézmény a csőd előtt állana. Nem először hangoztatom, hogy a rosszakaratnak ebben a kérdésben mennyi része van. Önök Uraim, jórészben tanúi annak az akciónak, amelyet Egyesületünk a fennálló munkásbiztosítási törvényünk hézagai kérdésében immár egy éve folytat, amelynek során teljesen elfogulatlanul kimutattuk, hogy hol és mennyiben vannak tényleges hiányok, hol és mennyiben hibás maga a törvény, hol és mennyiben vannak a bajok a végrehajtásban. Bár eddig a felszólalások igen magas színvonalon folytak, amiért csak elismeréssel kell adóznunk azon tagtársainknak, akik tárgyalásaink színvonalát részint mint előadók, részint pedig a vitában való részvétellel emelték, konstatálnom kell, hogy eddig a tárgyalások jóllehet oly alaposan mélyedtek be az