Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

Munkásügyi Szemle 57 Hol kell betegség esetére biztosítani az üzem székhelyén kivül foglalkoztatott munkásokat? Evvel a kérdéssel foglalkozott a szász közgazgatási bíróság. Az adott esetben egy utcakövezési és csatornázási munkákat végző vállalatról volt szó. A vállalatnak főtelepe A.-ban volt, de B.-ben is voltak a cégnek állandóan munkásai és a hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a B.-ben dolgozó munkásokat a vállalat az A.-ban levő betegsegélyző pénztárnál, mint a főtelepre illetékes pénztárnál köteles betegség esetére biztosítani. A szász közigazgatási bíróság a hatóság álláspontját nem fogadta el, s úgy döntött, hogy a B.-ben foglalkoztatott munkásokat B.-ben kell biztosítani. A hatóság határozata ellen panaszt tévő vállalat beigazolta ugyanis, hogy B.-ben, az ott végzendő munkálatokra állandó munkáscsoportot alkalmaz, s a bíróság ezt a körülményt tekintette döntő tényezőnek. A B.-ben foglalkoztatott munkásokat B -ben fogadták fel és a munkát ugyanott irányították. A B.-ben lakó előmunkás fel volt jogosítva, hogy a vezetése alatt dolgozó munkások munkájához szükséges anyagokat megrendelhesse, s csak a beszerzési források kiválasztását illetőleg volt hatásköre korlátozva Ezenkívül joga volt kisebb munkákat szerződésileg vállalni, s a cég részére B.-be érkezett leveleket is átvehette. Figyelembe vette a bíróság még, hogy az egyik cégtulajdonosnak B. helységben volt lakása és a B.-ben levő munkákra vonatkozó ügyeket innét intézte. Itt állította ki a számlákat, készítette el a költségvetéseket, teljesített és elfogadott fizetéseket. Mindezek alapján a bíróság a helyzetet úgy ítélte meg, hogy a vállalat a B.-ben teljesítendő munkákra egy külön telepet rendezett be, amely bár kétségtelenül a vállalat összüzemének kiegészítő része, de mégis a vállalat főtelepének egy ágazata, amelyet a legtöbb vonatkozásban önálló vállalatnak kell tekinteni, s helyesen járt el a panaszos, mikor a B.-ben dolgozó munkásokat az ottani betegsegélyző pénztárnál jelentette be. Lakásvizsgálatok és betegsegélyző pénztárak. A >Sociale Praxis« a bajor országos központi lakásvizsgáló-felügyelőnek, Dr. Löhnernek egy javaslatára hivja fel a figyelmet, amely oda terjed, hogy a betegsegélyző pénztárak ellenőrei a városokon kívül eső területeken a betegellenőrzésen kívül a lakásfelügyeletet is végezzék. A mai korban, midőn egyrészt a lakásfelügyelet szükségességét mind szélesebb körben ismerik el, másrészt a munkásbiztosítást mindinkább kiterjesztik és új alapokra fektetik, ezen javaslat annál is inkább figyelmet érdemel, mert a két tisztség úgy a lakásfelügyeletre, mint a beteggondozásra sok előnynyel járna. Ismeretes a berlini kereskedők betegpénztárának mintaszerű eljárása, amelv pénztárnál a beteglátogatás a lakásvizsgálattal van egybekapcsolva. Ha Dr. Löhnert javaslatát elfogadják, úgy remény van arra, hogy a lakásvizsgálatokat oly vidékeken és kis falvakban is meghonosítják, hol erre különben még sokáig semmi kilátás nem volna. Ez a költségeket is nagyban csökkentené és a lakásvizsgálatok jóléti karakterét erősen kidomborítaná. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a bécsi betegsegélyző pénztár ellenőrei révén évek óta végez ily lakásvizsgálatokat, melyeknél a lakásnyomor sok hajmeresztő esete került napfényre. A pénztár évi jelentéseiben közli az ellenőrök észleléseit. Az otthoni munkások és háziiparosok betegség esetére való biztosítása Németországban. A szövetségtanács rendeletben állapította meg az otthoni munkások és háziiparosok bejelentésének, nyilvántartásának és a járulékaik befizetésének a módjait. Eszerint, azok a pénztárak, melyeknél háziiparosok biztosítva vannak, ezekről külön nyilvántartást tartoznak vezetni. A nyilvántartás és a munkaadók által benyújtandó listák formáit a rendelet állapítja meg. A háziiparos a saját járulékát önmaga fizeti, a nála alkalmazottak járulékaihoz pedig egyharmadrésszel járul hozzá. Ha a háziiparos állandóan csak egy munkaadó részére dolgozik, akkor a járulékokat a munkaadó szolgáltathatja be a pénztárnak, de levonhatja az illető háziiparos keresetéből. A munkaadó a háziiparosok után esedékes hozzájárulás összegét a lista benyújtásával egyidejűleg az üzem helye szerint illetékes pénztárnál tartozik befizetni, tekintet nélkül arra, hogy a listában felsorolt háziiparosok mely pénztárnál vannak biztosítva, járulékaikat ki fizeti s fizet-e utánuk más is hozzájárulást. A pénztárak a náluk befolyt hozzájárulási összegeket egymás között elszámolják. Ha a háziiparost közvetítő személy (faktor, kiadó, közvetítő mester) foglalkoztatja, akkor a listák benyújtásáért és a hozzájárulási összegek befizetéseért ez a közvetítő egyén felelős, a hozzájárulást azonban a tulajdonképpeni munkaadó neki megtéríteni tartozik.