Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

40 megakadályozása szempontjából már a le nem foglalható munkabérbe való beszámítás jogának megengedése sem, még súlyosabb kifogás alá esik az a rendelkezés, mely bizonyos követelések beszámítását megengedi, másokét pedig nem engedi meg az életfentartáshoz szükséges bérbe. Ez a rendelkezés ugyanis már nemcsak egy, hanem két bizonytalan elemmel is operál. Bizonytalan egyfelől itt is a beszámítás alapjául felhasznált követelésnek qualitatív és quantitatív jogossága, de bizonytalan ezen kívül még annak a követelésnek nagysága is, melylyel szemben a beszámítás foganatosítható. Ha azt mondjuk, hogy a le nem foglalható bérbe beszámítás nem gyakorolható, ezzel kereken és világosan megmondjuk, meddig terjedhet a beszámítás, mert a le nem foglalható bér összegét a törvény állapítja meg De hogy mi az életfentartásra szükséges bér, arról hallgat a törvény és így annak megállapítása — habár az ügy peresítése esetében csak ideiglenesen is — a munkaadónak előjoga. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a beszámítással élő fél jogos követelést használ-e fel a beszámításra, hát kétely felmerülésére a rendesnél is tágabb tér nyilik akkor, midőn a törvény a beszámítás határai tekintetében aszerint tesz különbséget, vájjon szándékosan vagy anélkül okozott kár megtérítésére irányuló követelésen alapul-e a beszámítás. T.-ünk rendelkezése szerint — az esetleg igénybe vett bírói döntésig — ezt is egyoldalúan a munkaadó itéli meg. Nyilvánvaló, hogy miután szolgálati kötelezettségének szándékos megsértése esetében a munkavállalónak egész bérére ráteheti kezét a munkaadó, ez a lehetőség nemcsak arra indíthatja őt, hogy szenvedett kárát az önbíráskodás során minél nagyobbnak tüntesse fel, ami a beszámítási jog gyakorlásával kapcsolatban mindenesetre érdeke, de arra is, hogy lehetőleg szándékosnak minősítse a károkozást. Ám, hogy szándékos-e valamely károkozás, azt, gyakran még az elfogulatlan, érdektelen bíró is nehezen döntheti el. És ha megállapítja is a szándékosságot, ezzel kapcsolatban gyakran meg kell állapítania azt is, hogy bár szándékos, de jogos is volt a károkozás, mert önvédelemből történt (pl. a felmondási idő megtartásának kötelezettsége esetében is jogos oka volt az alkalmazottnak a szolgálatból rögtön kilépni). A beszámítási joggal kapcsolatban azonban az a fél minősíti a másiknak eljárását és vonja is le rögtön minősítésének következményeit, kinek maga a törvény teszi érdekévé, hogy az az eljárást szándékosnak és jogtalannak minősítse. Még ha elvileg elismerhető volna is bizonyos esetekben a munkaadónak igénye arra, hogy az alkalmazottnak egyébként le nem foglalható követelését, vagy más ily vagyonát is lefoglaltathassa bíróilag — amint a végrehajtási eljárásról szóló törvényünk a modern külföldi törvényhozásokkal egyértelműleg ezt nem ismeri el —: akkor sem szabadna megadni neki a jogot arra, hogy önsegély útján tehesse rá kezét a munkás le nem foglalható bérére is, akkor sem szabadna szinte felkínálni neki, úgy, mint ahogy T.-ünk — bocsánat a kifejezésért — felkínálja, hogy e jogával visszaéljen. Rámutathatunk itt még arra, hogy a munkaadónak részben nem használ ez a privilégium, részben nincs is szüksége arra. A munkavállaló elkövetheti a sabotage-t a munkástársának átadott anyagon és munkaeszközökön, vagy a munkaadó vagyonának bármely más oly alkatrészén, melynek tekintetében a szolgálati szerződésből folyó kötelezettsége nincsen, de különben is a sabotage mindenesetre büntetendő cselekmény. Ha egy-egy közönségesebb munkavállaló hagyja abba szerződési kötelezettségének megsértésével a munkát, hát az ily munkavállaló könnyen pótolható és az ebből esetleg származó csekély kár fedezésére rendszerint elég lesz a megszolgált munkabérnek lefoglalható része is. Ha pedig nehezebben pótolható, magasabb rendű munkavállalóról van szó, hát a legtöbb esetben elég alapot nyújt ott is a megfelelően magasabb munkabérnek és az ily munkavállalónál már joggal feltételezhető más vagyonnak lefoglalható része.