Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

26 Munkásügyi Szemle Orosz lakásviszonyok. Az orosz lakásviszonyokról számolt be dr. Bloch a lakásügyi kongresszuson, amelyet mult év szeptemberében Hágában tartottak meg. Kifejtette, hogy az orosz birodalomban, amelyben óriási lakatlan területek vannak és amelyben a lakosság sűrűsége a legcsekélyebb, nagyobb a lakás-zsufoltság, mint bármely más európai államban. Ember és állat egy szobában tartózkodik. A kormány nem törődik ezekkel az állapotokkal. A községek kezdenek újabban foglalkozni lakásügyi reformokkal. Nem régen egy kis szibériai város, Lepinsk elhatározta, hogy miután több száz házának szituációja kedvezőtlen, az egész várost áttelepíti és hogy az újjáépítésnél a ház- és városi építkezés legmodernebb vívmányait értékesíti. Az orosz delegátus jelentéséhez nem szabad vérmes reményeket fűznünk. Ha egy szibériai városka lakásviszonyait javítani akarja, az még nem jelenti azt, hogy más községekben is ugyanezt teszik. Egyelőre az orosz községek legnagyobb részében ember és állat ugyanegy piszkos, betegségterjesztő szobában lakik. MUNKÁSVÉDELEM. MUNKAVISZONY. A magyarországi szakszervezetek működése 1913-ban. A »Szakszervezeti Ertesítő« januári száma megkezdi a magyarországi szakszervezetek mult évi működéséről szóló beszámolók közlését. Az egyes szervezetek jelentései arról tanúskodnak, hogy az elmúlt esztendő a szakszervezeteket erősen próbára tette. A tagok egy részét a háborús bonyodalmak miatt behívták katonának, másik részét pedig a munkanélküliség sújtotta A munkanélkül maradt munkások támogatása csaknem kizárólag a szakszervezeteket terhelte, amelyek nemcsak az alapszabályszerűen köteles segélyezésekre fordítottak — anyagi erejükhöz mérten — rendkívül jelentős összegeket, hanem rendkívüli segélyekre, élelmezési utalványokra is igen nagy összegeket fizettek ki. A szakszervezetek tevékenysége ezenkívül első sorban a kollektív szerződésekkel biztosított munkaföltételek rosszabbodásának megakadályozására irányult. Éppen ezért támadó munkaharcokkal csak igen szórványosan találkozunk. A munkaadók részéről a munkabérek leszállítására irányuló s főleg nagy arányú kizárásokban megnyilvánuló törekvések és támadások ellensúlyozása azonban nehéz feladatok elé állította a munkásságot. Az egyes szervezetek beszámolójából a következőket közöljük: Az ácsok szervezete kisebb taglétszámcsökkenésről, valamint a bevételek kb. 10°/u-os csökkenéséről számol be, amit a nagy munkanélküliséggel okol meg. Dérmozgalmak — leszámítva néhány bojkottot és kisebb mozgalmat — nem voltak, a lejáró kollektív szerződéseket megújították. Az aranyművesek munkaviszonyait a rossz gazdasági helyzet nem rosszabbította. Az órásmunkások harc nélkül két éves kollektív szerződést értek el, amely a munkafeltételek lényeges javulását eredményezte. Az ezüstműveseknek a szervezethez való csatlakozása folytán a taglétszám emelkedett. A cipőfelsőrészkészítők taglétszáma és bevétele csökkent; támadó sztrájkot nem vívtak, viszont védelmi mozgalmakat gyakran folytattak a munkaviszonyok rosszabbítását célzó kísérletek ellen. Az építőmunkások bérmozgalmainak nagyobbik része ugyancsak védekező jellegű, bár támadó sztrájkkal is találkozunk. A süttői kőfaragók pl. már ötödik hónapja sztrájkolnak. A szervezet különösen tagjai oktatására fordított gondot előadások és tanfolyamok rendszeresítése útján. A könyvkötők a munkanélküliek segélyezésére 35.000 K-t fordítottak. A munkaviszonyok sok helyütt a gazdasági válság ellenére is javultak. Az oktatás kérdése ezt a szervezetet is erősen foglalkoztatta. A nyomdászok a munkanélküliek segélyezésére Dudapesten 10 filléres heti különjárulékot rendszeresítettek. A taglétszám némi emelkedést mutat. A munkabérek az egész országban javultak. Bérharcokra — néhány kisebb üzem leszámításával — nem került sor. A vasés fémmunkások szervezete segélyekre november végéig 222.000 K-t fordított, 91.340 K-val többet, mint az 1912. év ugyanezen időszakában. A taglétszám a jelzett időpontig nem csökkent. A mozgalmak száma Dudapesten 31, a vidéken 12 volt, amelyek javarészben a munkások győzelmével végződtek. A kollektív szerződéseket megújították s így a bérviszonyok nem változtak.