Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

27 A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete f. é. január hó 10-én, szombaton d. u. 6 órakor a Budapesti Kir. Magy. TudományEgyetem nemzetgazdasági szemináriumának helyiségében (IV., Szerb-u., III. em.) közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. A választmány 1913. évi jelentése. 2. A számvizsgáló-bizottság jelentése az 1913. évi számadásról és határozat a fölmentés tárgyában. 3. Az 1914. év költségvetési előirányzatának megállapítása. 4. Esetleges egyéb tárgyak és indítványok tárgyalása. A munkanélküliség és a vidéki városok. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete Földes Béla egyetemi tanár, országgy. képviselő elnöklete alatt választmányi ülést tartott, amelyben hosszas vita után dr. Ferenczi Imre titkár előterjesztésére megállapította azt a körlevél-tervezetet, amelyet a jelenleg a vidéki városokban is uralkodó munkanélküliség enyhítése tárgyában az egyesület az összes törvényhalósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokhoz, valamint a nagyobb községekhez intéz. Több város ugyanis már a mult év tavaszán igen eltérő elvi alapokon léptetett életbe segélyakciót a munkanélküliek javára, amelyek igen kevéssé felelnek meg a szociálpolitikai követelményeknek. Jelenleg több város részéről tanácsért fordultak az egyesülethez. Az egyesület a most szétküldendő körlevelében hangsúlyozza a maga elvi álláspontját, amely szerint a munkanétküliség mint országos baj ellen egyöntetű országos munkanélküliségi politikát kell folytatni, amelynek a közmunkapolitika, a munkaközvetítés és a munkanélküliség esetére való biztosítás az alapja. A jelenlegi válságra való tekintettel két eszközt ajánl; először a közmunkáknak sürgős összeírását és a szükséges áldozatokkal előteremtendő eszközökkel való keresztülvitelét is, mert az nemcsak a munkásság, de a városok ipari és kereskedelmi lakosságának is sürgős érdeke. Minthogy a munkanélküliek nagy részét a mostani tél folyamán szakbavágó munkákkal foglalkoztatni nem lehet, az egyesület azt javasolja, hogy a városok tanácsa szavazzon meg a városban tartózkodó munkanélküliek számára olyan összeget, amely lehetővé teszi, hogy azokat legalább januártól március végéig átlag 6 korona heti segélylyel lehessen támogatni. Az egyesület tüzetes útmutatást nyújt, miként történjék a munkanélküliek összeírása, milyen elvek szerint történjék a segélyezés és az ellenőrzés. A körlevél végül hangsúlyozza, hogy az akció önhibájukon kívül munkátlanná vált tisztes munkások segélyezését célozza, nem szegényügyi, hanem szociálpolitikai akció és ezért minden olyan mozzanattól mentesítendő, mely a folyamodók önérzetét sértené, vagy reá nézve hátrányos jogkövetkezményeket vonna maga után. A választmány ezen körlevelén kivül foglalkozott az 1913. évi jelentéssel, amelyet az egyesületnek közgyűlése elé terjeszt. Posadovszky a szociálpolitika ellenségeiről. Gróf Posadovszky volt németbirodalmi államtitkár a múlt év december hó 3-án tartott harmadik német munkáskongresszuson a szociálpolitikáról a következőket mondotta : Ismeretes, hogy az utóbbi években a birodalom szociálpolitikája és mindazoknak szociálpolitikai felfogása, akik az irányzatnak szószólói, heves elméleti és gyakorlati ellenvetésekkel találkozik. Mikor ezeket a fejtegetéseket olvasom, önkéntelenül a klasszikus ó-kor egy történetére gondolok. Herostratos hírnévre akart szert tenni, s ezért egyikét a legszebb templomoknak felgyújtotta. Teljesen hasonlónak látom a német szociálpolitika ellenzőinek tevékenykedését. Azt hajtogatják, hogy a szociálpolitikai irányzat a munkás felelősségérzetét leszállítja és az ellenállóképességériankasztja. Nyíltan felteszem a kérdést: Csökkenti-e a munkás ellenállóképességét az, hogy akkor, ha betegség, baleset vagy aggkora folytán munkaképtelen lett, az életfentartásához legszükségesebb eszközök birtokában nem kell elpusztulnia ? Felhánytorgatják, hogy előfordulnak csalások, segélyek jogtalan igénybevételére irányuló kísérletek — ez bizonyos, de ilyenek más társadalmi osztályoknál is előfordulnak. Az adóalap eltitkolására irányuló esetek nem adnak felmentést az adókötelezettség alól!... A német szociálpolitikát — mely a német munkás munkaképességet emelte, különböző intézményeivel szellemileg művelte, társadalmi színvonalát felemelte — támadni, annyi, mint a német munkaerő és alkotóképesség legszebb templomának felgyújtása. Ahányszor külföldön jártam, mindenkor hallottam, hogy a német szociális törvényalkotásokat csodálattal dicsérték; nem volt még egy alkotás sem, mely akkora tekintélyt szerzett volna a német hazának, mint ez. Abból is láthatjuk, hogy helyes úton haladunk, hogy majd minden kultúrállam utánozza szociális törvényeinket, sőt nem egy teljesen