Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

360 Munkásügyi Szemle A e él ezési A segélyek Szülési Segélyek: eslfel* száma mVrkáXn Az 1. negyedben (1912 október—december) 4.832 193.280 A 2. » (1913 január-március) 5.808 232.320 Összesen 10.620 425.600 Segélyek elvetélés esetében: Az 1. évnegyedben 129 5.160 A 2. » ~ 217 8.680 Összesen ... ... — 346 13.840 Születési és elvetélési segélyek eoyütt: Az 1. évnegyedben - 4.961 198.440 A 2. > - - --- 6.025 241.000 A két évnegyed összesítve 10.986 439.440 Érdekesek a földmívelésügyi minisztérium által kibocsátott rendelkezések. Nagyfontosságú a következő megállapítás: Ipartelepnek tekintendő Itáliában minden olyan hely, ahol nők és gyermekek (bármily kicsiny is legyen az összmunkáslétszám) alkalmazásával ipari természetű kézműipari munkát olyan gépek segélyével végeznek, amelyek nem a munkás testi erejével hozatnak mozgásba. Ha gépek nincsenek is alkalmazásban, iparüzemnek tekintendő minden telep, ahol több mint öt munkás — nemre való tekintet nélkül — ipari természetű kézimunkánál alkalmazást talál. Az ily üzemeknél alkalmazott munkásnőket az anyaság esetére biztosító nemzeti pénztárnál biztosítani kell. Sokat vitatott — főleg szabadelvű felfogása miatt — a következő rendelkezés : Ha valamely gyáros egy klastrom benlakóinak átad selyemgubókat feldolgozásra és a teljesített munka után meghatározott bér ellenében a feldolgozott anyagot visszakapja, úgy az említett benlakókat a nemzeti anyasági biztosítópénztárnál be kell jelenteni. Ennek folytán előfordul, hogy hajadon, szüzességi fogadalmat tett nők, az anyaság esetére biztosító pénztár tagjai közé tartoznak ! Éppen úgy mint akár a meddő nők, mert a pénztár élettani körülméyeket figyelembe nem vehet. Még akkor is, ha valamely iparüzemben teherben levő nőt nem is vesznek fel munkára, az üzemben foglalkoztatott nők a nemzeti pénztár tagjaiul tekintendők. A munkásnőt terhelő járulékot illetőleg a következő rendelkezések tétettek : A hat havi járulékot a munkaadó fizeti, tehát a munkásnőre eső részt is, melyet azután a munkásnő béréből levonhat. Az üzemtulajdonos jogosult a levonást a munkásnő beleegyezése nélkül, sőt annak ellenére is foganatosítani és ezen jogosultság elnyerése érdekében szükségtelen a városbírónál eljárni. Ha valamelyik munkásnő előzetes bejelentés nélkül otthagyja a munkahelyét, úgy hogy a munkaadónak nincs módjában a már befizetett járulékrészletért, melyet a munkásnő helyett fizetett, kártalanítást szerezni, úgy módjában van a munkásnőt bíróság elé idéztetni, mert a munkahivatal és az iparfelügyeleti hatóságok mindennemű beavatkozása ki van zárva. A végrehajtási rendelet 24. §-ának rendelkezése szerint a munkaadónak tiltva van a munkásnő tagsági könyvét visszatartani. Néhány, az idegen honosságú, vagy külfölföldi születésű munkásnőket illető kérdés is megoldást nyert; így kimondották, hogy: az idegen honosságú munkásnők tagsági könyveit azon honossági községi hatóság állítja ki, amelynek területén a munkásnő alkalmazva van. Az ilyen munkásnők kötelesek születési bizonyítványukat bemutatni s a községi hatóság ebből állapítja meg a tagsági könyv kiállításához szükséges adatokat. Felfüggesztett autonómiák. Megemlékeztünk már arról, hogy az Állami Munkásbiztosítási Hivatal rövid egymásutánban fölfüggesztette a dési, szolnoki, pozsonyi és beregszászi kerületi munkásbiztosító pénztárak autonómiáját. A fölfüggesztésre vonatkozó leiratokban a hivatal megjelöli a fölfüggesztésre szolgáló indokot s megnevezi a hivatal vezetésével megbízott közigazgatási tisztviselőt. A dési pénztár autonómiájának fölfüggesztésére a pénztár igazgatóságának tagjai között felmerült ellentét szolgált. A szolnoki pénztár ügymenete, a leírat szerint, rendetlen s ezek az állapotok a kiadott figyelmeztetések és utasítások ellenére sem javultak. A tisztviselői kar fegyelme felbomlott. A beregszászi pénztár autonómiájának felfüggesztésére az szolgáltatott okot, hogy a lejárt mandátumú