Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

358 Munkásügyi Szemle módszerrel (lakásról-lakásra járó számlálás), de igen különböző időpontokban vittek keresztül. Münchenben 1911. január 22-én történt számlálás adatai szerint a munkanélküliek száma az összlakosságnak csak 0"3u/o-a, rendkívülő kedvezőtlen 1908. év január 19-én is csak 0'8ü/0 volt, Nürnbergben az 1912. január 24-én történt számlálás adatai szerint a munkanélküliek száma az összlakosságnak csak 0"16°/o-a, a rendkívüli kedvezőtlen 1908. év december 10-én is csak 0'8"/n volt, Münchenben végül az 1912. február 11-én l"l0/o volt a munkanélküliek aránya az összlakossághoz, a szomszédos községekben pedig r5°/o. Valószínű, hogy egy 1914. elején Münchenben keresztül vitt számlálás ott is kedvezőtlenebb eredményeket nyújtott volna, mint 1912-ben, de alig tehető fel, hogy a munkanélküliség a fővárosi arányokat ott csak távolról is megközelíthette volna és a tényleg keresztülvitt számlálásoknál rovásunkra mutatkozó több mint l°/o-os különbséget kiegyenlítette volna. Válasz a »Helyreigazítás«-ra. (Ad Munkásügyi Szemle 1914. évf. 330. oldal.) »Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat című bírálatom könyvkereskedői forgalomba hozott különlenyomatának 20. oldala az inkriminált »elvtársai« szót a következő *) alatti megjegyzéssel magyarázza: :) Az indokolás ugyan óvatosan leplezi az »elvtársai« szót s ezt majdnem két oldalon át folyó körülírással kerülgeti. Az idézésben tehát az indokolásnak ezt a két oldal terjedelmű fejtegetését ezzel az egyetlen, de a tendenciát híven jellemző szóval helyettesítettem. Megjegyzem még, hogy e nyilatkozatot az eredeti cikkbe is nagyon szívesen leadtam volna, miként azt a megjelent különlenyomatba még Pap Géza helyreigazítása előtt fölvettem. Méhely Kálmán, a Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egyesületének igazgatója SZEMLE. MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. Az anyaság esetére való biztosítás Olaszországban. Az anyaság esetére való segélyezés céljaira szervezett nemzeti biztosító pénztárt (Cassa Nazionale di Maternita) az 1912. április 6 án életbe lépett törvény létesítette. Anemzeti pénztárba fizetendő járulékok megoszlanak a munkaadó, a munkás és az állam között és az olasz kormány gondoskodott, hogy az illetékes hatóságok, valamint a munkaadók és a munkásnők kellő kitanításban részesüljenek, hogy a fentemlített pénztár működése minden irányban megfelelő legyen. A járulékok beszedését és a segélyek kifizetését a postahivatalok teljesítik, amelyek kötelesek a járulékokat mindenkor elfogadni, még akkor is, ha a munkaadó, vagy vállalkozó a munkásnői után esedékes járulékokat a törvényszerű határidőn túl, tehát nem április és október első felében fizetnék be. Annak megállapítása, hogy a törvényes határidők betartattak-e vagy sem, a nemzeti pénztár igazgatóságának hatáskörébe tartozik. A postahivatalokon kívül a nemzeti pénztár fiókjainál is befizethető a árulék; a postahivatalok kötelesek az ezekhez befolyt összegeket hivatalos postautalvánnyal a Rómában székelő központba továbbítani. A nemzeti pénztár működése folytán előálló munkatöbblet kártalanításáért a postakezelők minden, a pénztárhoz tartozó munkásnő után történő járulékbefizetésért két centesimi díjazásban részesülnek.