Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

22 SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. A tuberkulózis elleni küzdelem munkásbiztosítási szervezése. Irta: Bak Sándor, az aradi murtkásbiztosító pénztár igazgatója. A tuberkulózis elleni hatályos védekezést nagy lépéssel vitte előbbre az a közelmúltban kibocsátott belügyminiszteri rendelet, mely a nyilt tu­berkulózisban szenvedő betegek kötelező bejelentése és lakásuk fertőtle­nítése iránt intézkedik. A rendelet nem csupán rendelkezik, hanem igyek­szik meg is győzni a municipiumokat és alárendelt hatóságokat arról, hogy mekkora közegészségügyi érdekek fűződnek a rendeletben foglalt intéz­kedések lelkiismeretes végrehajtásához. Azokat, akik a munkásbiztosító pénztárak tevékenységét, a tuberku­lotikus betegek segélyezéséből eredő rendkívüli jelentékeny költségeket ismerik, sajnos, nem kellett meggyőzés eszközeivel a rendeletnek különös jelentőségére fölhívni. Az éveken át szerzett tapasztalataik, a betegségi és halálozási statisztikák igazolják, hogy a pénztárak részéről történő segé­lyezések egy harmadánál nagyobb része légzőszervi bántalmakra, tüdő­gümőkóros megbetegedésekre és halálozásokra esik. E ténynél még csak az a leverőbb, hogy a megbetegedések száma fölmenő irányzatról tanús­kodik, aminek magyarázatát egyfelől a lakás- és élelmezési viszonyok ja­vulásának teljes stagnálásában, a munkaalkalmi és bérviszonyok kedve­zőtlenségében, másfelől abban látom, hogy mind több és több pénztári tagnál ismertetik föl a lappangó kór és a tagoknak egyre szélesebb rétegei jelentkeznek, hogy orvoslást keressenek elhatalmasodó tuberkulotikus be­tegségeik ellen. Ma, az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár a kerületi munkásbiztosító pénztáraknak bizonyos mérvig konszolidáltnak mondható működése idejében a gondozásukra bizott munkásság százezrei többet követelhetnek, mint a föntebb vázolt tények megállapítását. A tuberkulotikus pénztári tagoknak ijesztően nagy száma, a segé­lyezésükkel fölmerülő és egyre növekedő igen tetemes költségek s a pénz­tárak igazi rendeltetésének minél tökéletesebb megfelelése elodázhatlan kötelességévé teszi a munkásbiztosítás intézményeinek, hogy a tuberkuló­zis-problémával jelentőségéhez mért arányokban és mértékben foglalkoz­zanak. Sajnálatos, hogy édes-kevés az, ami eddig történt. Pedig munka­szeretetünkön és az eszme lelkes szolgálatán nem múlik, aminek igazolá­sául csak arra a tényre utalok, hogy Hahn Dezső dr. Országos Pénztári főorvosnak éppen a Munkásügyi Szemle hasábjain A tuberkulózis-pro­bléma a munkásbiztosító pénztárakban cím alatt megjelent cikke elegendő volt, hogy pénztári, városi és társadalmi erőforrások egyesítésével az aradi tüdőbeteggondozó-intézet létesíttessék és a kapcsolatos erdei üdülőtelep céljaira szükséges pompás erdőrészlet megszerzése iránt megfelelő lépé­seket tegyünk. Természetes, hogy hivatott férfiaknak szakirodalmi működése nem elegendő a tuberkulózis-probléma iránti érdeklődés ébrentartására és meg­felelő munkásság kifejtésére. Ehhez első sorban a munkásbiztosítás intéz­ményei részéről nagy anyagi áldozatkészség kell, mert az aradi tüdő­beteggondozó-intézet révén szerzett tapasztalataim megerősítik a közkeletű igazságot, amelyet legtalálóbban Schröter bécsi orvostanár fejezett ki: Die Tuberkulose ist eine Geldírage. A dispensaire működésének első követ­kezménye ugyanis az, hogy a táppénzsegélyek összege igen jelentékenyen emelkedik. Az anyagi áldozatok meghozatalának készségénél is tontosabbnak tartom, hogy a munkásbiztositó pénztárak szerepe és közreműködése a tuberkulózis leküzdése terén körvonaloztassék, tevékenységi körük meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom