Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

Munkásügyi Szemle 23 állapíttassák és céltudatos munkásságuk elősegítése érdekében az Országos Pénztár megfelelő szervet létesítsen. Félreértéseket elkerülendő, e szervezet fölállításánál nem gondolok költséges személyzetszaporításra, hanem olyan bizottságnak vagy szaktanácsnak kiküldésére, amely az országos pénztárnak már szolgálatában álló szakorvosaiból, az önkormányzat képviselőiből és olyan bizonyára készséggel munkát vállaló külső szakemberekből állana, akik a tuberkulózis elleni küzdelem eddigi eredményeit kivívták és csak örömmel fogadnák, ha segédkezést nyújthatnak ahhoz, hogy a munkásbiztosítás szervezett hadoszlopai minél nagyobb felkészültséggel bevonuljanak a gümőkór leküzdésének nemzetmentő szolgálatába. Nem tudom, hogy javaslatom valóra váltása szükségessé tenné-e új munkaerőknek alkalmazását is, de azt tudom, hogy ha a már meglevőknek az általam vázolt munkálatok kidolgozása juttatnék kizárólagos munkakör gyanánt, úgy föladatukat kitűnően megoldanák és nagyon figyelemreméltó eredmények éretnének el. De nemcsak a tuberkulózis problémának vitathatatlan jelentősége, hanem a pénztári gyakorlati életben lejátszódó, kisebb-nagyobb fontossággal bíró események is igazolják, hogy föltétlenül szükséges a problémával nagyobb intenzitással és állandó keretű szervezeten belül foglalkozni. Érdekességénél és jelentőségénél fogva egy ilyen, a közelmúltban történt eseményt leírok annak illusztrálásául is, hogy minő megoldásra váró kérdéseket vet föl a tuberkulózis elleni védekezés ? A belügyminiszter úrnak a nyilt vagyis súlyos tuberkulózisban szenvedő betegek kötelező bejelentése és lakásuk fertőtlenítése tárgyában kibocsátott, ez év nyarán életbelépett rendelete alapján, ennek 3. b) pontja értelmében bejelentendő azon nyilt tuberkulózisban szenvedő egyén, aki vendégfogadókban, kávéházakban, étkező helyiségekben, élelmiszereket tartó üzlethelyiségekben és hasonló rendeltetésű helyeken alkalmazva van s akár közvetve, akár közvetlenül a tuberkulózis terjesztése szempontjából környezetére nézve veszedelmes. E rendelkezés alapján a pénztári orvosok, elsősorban az aradi tüdőbeteggondozó-intézetben működő orvosok a városi tiszti orvosi hivatalnak bejelentik pl. azon péksegédeket, akiknél a nyilt tuberkulózis megállapíttatott. A tiszti orvosi hivatal előterjesztésére a rendőrkapitányi hivatal azután e betegeket eltiltotta a munkától, illetve munkaadóik által elbocsáttatta őket. Több esetben e tagok nem lévén keresetképtelen betegek — maguk is munkaképeseknek érzik magukat — a pénztár a törvény 50. §-a alapján táppénzsegélyben nem részesíthette őket. Minthogy a törvény 55. §-ában körülírt elkülönítés esete sem forgott fönn: a pénztár e szakasz alapián sem nyújthatott segélyezést. A gürr.őkórosok által okozható fertőzés elleni védekezés tehát a pénztár tagjainak egy részére azzal a lesújtó következménynyel jár, hogy elvesztik keresetüket és úgyszólván megélhetési lehetőségeik is megsemmisülnek azzal, hogy pékmesterségüket nem folytathatják, meglett férfikorukban új mesterséget nem tanulhatnak és az általános ipari pangás, a munkásfölösleg miatt közönséges napszámos munkához sem juthatnak. A hatósági eljárás folytán keresetüktől megfosztott tuberkulótikus munkások megélhetéséről való gondoskodást pénztár és hatóság elemi emberi kötelességének érezte és nvomban intézkedés történt, hogy a munkától eltiltott péksegédek városi vámszedőkül alkalmaztassanak, mely alkalmazás nemcsak megfel lő keresetet biztosít, hanem jórészt a szabadban való tartózkodással járván : e tuberkulótikus emberek egészségi állapotára is bizonyára előnyös befolyással lesz. A miniszteri rendelet hivatkozott pontja értelmében ma-holnap a munkások egy nem csekély kontingense — pincérek, mészárosok stb. — fog nyilt tuberkulózis miatt bejelentetni és közérdekből, a ragályozás elkerülésének érdekében a munkától eltiltatni. Mi történjék a tuberkulózis