Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 333 kívánja, amelyet Németországban találunk a Berufsgenossenschaftok képében. Miután a költségekhez csak a munkaadók járulnak hozzá, a balesetbiztosítási adminisztrációt is egyedül a munkaadókra kellene bizni, kellő állami ellenőrzés mellett. A munkások közreműködését nem kell teljesen kizárni, hanem ez biztosítandó a bíráskodásban, ahol az első fokban megmaradhat a mai bíráskodás, a felső fokon pedig a munkások hivatalos bírói többség mellett, mint ülnökök szerepelhetnének. A paritásnak az adminisztrációban csak a balesetelhárító rendszabályok megállapításánál van helye, ahol a munkások hasznos tanácsokkal szolgálhatnak. A jelenleg dívó utólagos kirovások helyett bizonyos, megközelítő előleges kirovás volna törvényesen biztosítandó. A balesetbiztosítás terén a túlmegítélésben mutatkozó fonák gyakorlatot is korlátok közé kellene szorítani, mert a baleseti járadékok megállapításánál jelenleg a munkabér 300-zal való szorzatát veszik alapul, holott, vannak olyan iparágak, amelyeknél csak 140, 150, 200 munkanap van egy esztendőben. Minthogy az utóbbi időben az úgynevezett ipari betegségek is a baleseti kártalanítások alá esnek, a balesetbiztosítás ma már a rokkantsági biztosítás feladatainak egy nagy körét is kénytelen viselni és vállalni. A felszólaló szerint igen messzemenő és radikális reformra van szükség és ama reményének ad kifejezést, hogy a reform mielőbb be is következik. Báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter szerint a munkásbiztosítási ügy mai rendezésével senki sincsen megelégedve, aminek bizonysága, hogy az érdektestületek a törvényjavaslat sürgős revízióját kérik. Az ügy rendezését nem fogja elodázni s még az év folyamán megfelelő törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával Szilassy Zoltán a gazdasági munkások biztosításával foglalkozott, felemlítette, hogy eddig 26 ezer tagja van a nyugdíjbiztosító osztálynak. Rövid idő alatt azonban bekövetkezhetik az a helyzet, hogy nem lehet az eddigi arányban felvenni a jelentkezőket, mert az intézet nem tudja a többletet pótolni sem az állami segítségből, sem a gyűjtött tartalékokból. Midőn tehát azt látjuk, hogy az ipari munkásbiztosító pénztárak segélyezésére a most tárgyalás alatt levő budgetben 1,430.000 korona van felvéve, csak azért, mert ez a munkásbiztosító pénztár a helytelen gazdálkodás következtében válságba jutott, hogy akkor ezt a mi intézményünket, amely takarékos gazdálkodással nagyon szép eredményeket mutatott fel, csak 200.000 koronával segélyezzük: ez azt hiszem, sem a célnak, sem az osztó igazságnak nem felel meg. Ennek következtében nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jövő esztendőben okvetlenül méltóztassék gondoskodni arról, hogy a gazdasági munkás- és cselédpénztárak államsegélye az eddiginél jelentékenyebb összegre emeltessék és pedig elsősorban azért, hogy az oly szépen megalakult és a mai humánus felfogásnak és igényeknek megfelelő öregségi nyugdíjbiztosítás a kisgazdák részére mennél nagyobb mértékben legyen biztosítható. Juriga Nándor a gazdasági munkások kötelező biztosítását sürgette. A földmíves ember bizonytalanságát is meg kell szüntetni, akkor nem fog futni világgá, nem fog futni a városba, mert hiszen, ha agg korára be van biztosítva, ha be van biztosítva betegsége esetére, akkor nyugodtan fog otthon maradni. Maholnap mindenki, ha beteg lesz, ingyen kapja az orvosságot, az orvost, de egy földmíves, ha megbetegszik, nem kap ingyen orvosságot, nem kap ingyen orvost. Betegség esetén az orvosnak egy vizitje belekerül 4—5—6-7 koronájába. Az a földmíves fél azután az orvostól, mert nem akarja megfizetni azt a 3 — 4 forintot és szegény, aggodalmában inkább meghal orvos nélkül és betegségében csak kuporgatja a pénzét, azt gondolva magában, hogy megsegít majd az Úristen, kigyógyulok talán orvos nélkül is és megmarad a pénzem. Ismétlem, agg korára sincsen bebiztosítva. Igaz, hogy itt van a cselédbiztosító pénztár, de ez semmi. Hát az nyugdíj, amit ez biztosít? Hiszen mindenkinek van nyugdíja, az utolsó vasúti őrnek is. Hát a földmíves nem a közért dolgozik? Az is a köznek produkálja a kenyeret egyformán. De ha még ez is legalább megvolna. Ez nem lesz meg addig, míg ezt kötelezővé nem teszik. Az a 26.000-re menő szám nagyon kevés. Mi az annyi millió földmíveshez képest? Kötelezővé kellene ezt tenni és fel kellene emelni a nyugdíjat úgy, hogy legalább annyi nyugdíja legyen minden egyes földmívesnek, mint bármelyik hivatalszolgának. Legalább annyira kellene emelni a nyugdíjtételeket, mint amekkorák a minimális tételek bármely igazgatási ágnál