Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

Munkásügyi Szemle 321 időben történő diagnózis-megállapításról beszélni sem lehet. Ennek folytán az első 15 hónapban csak 30.000 biztosított keresett szanatóriumi ápolást. Es a diagnosztizált tüdőbetegek ápolása nagyon szomorú. A betegek túlnyomó többsége a régi lakásában marad és a liszta-orvos által kezeltetik (miért az évente minden biztosított után V'2 shillinget kap). Az orvos az ilyen betegeknek nemcsak malátakivonatot, csukamájolajat stb., hanem tejet és tojást is rendelhet, de ilyen kezelés mellett gyógyításról szó sincs és a betegek húzzák a táppénzt. Valamivel speciálisabb, de nem sokkal hatékonyabb kezelést nyernek a betegek a 150 nyilvános »tüdővész-klinikán«. A 250 szanatóriumban egy év alatt 20—30.000 beteget vettek fel és néhány hétig, vagy hónapig kezeltek. Egészben, amint mondottuk, mintegy 8.000 ágy áll rendelkezésre, jóllehet, ha a népesség ezer tagjára egy ágyat számítunk, legalább 36.000 ágyra lenne szükség. így a betegek a nagyon rövid kúra után visszatérnek túlzsúfolt, egészségtelen lakásaikba, hol állapotuk rövidesen rosszabbodik. Gyógyíthatatlan tüdővészesek rendszerint egyáltalán nem vehetők fel szanatóriumokba és állandó veszélyt jelentenek környezetüknek. Továbbá a »szanatóriumi-ápolás« eddig kizárólag a tüdőtuberkulózisra van korlátozva és eddig nagyon kevés biztosítási-választmány ment annyira, hogy a biztosított családtagjainak is nyújtson ápolást tüdővész esetén. Mindezen hiányok dacára, a tuberkulóziskezelésre tartalékolt alapok sok biztosítási választmánynál nem nyújtanak elég fedezetet, úgy, hogy néhánynál a tej- és tojásrendelést már be kellett szüntetni. A gyermekágyi segély. Ez a legnépszerűbb és a legjobban funkcionáló szolgáltatása a biztosítási törvénynek, különösen az 1913. évi novella óta, amely gondoskodott arról, hogy maga az anya kapja a 30 shilling segélyt, amely összeget, a biztosított anyáknál a munkaképtelenség egész tartama alatt a szokásos táppénz által kiegészítik. De hát itt is vannak bajok. A terhesség elhanyagolása gyakran gyermekágyi betegségekre vezet és másnemű károkat okoz. Továbbá a törvény csodálatosan megfeledkezett azoknak a férfimunkások és alkalmazottak feleségeinek gyermekágyi segélyt biztosítani, akik a biztosításból ki vannak zárva, azért, mert más, rendszerint legalább hasonértékű betegségi és rokkantsági segélyt kapnak; ezekhez tartoznak az államnak, a hatóságoknak és vasutaknak majdnem minden alkalmazottja. Gyakorlatban illuziórius a posta-alap-tagok feleségeinek gyermekágyi segélye, mert befizetéseik csak nagy ritkán nyújtanak fedezetet ezen segélyre. Reámutat a vizsgáló-bizottság arra is, hogy sok orvos és bába a gyermekágyi segélyt jogtalanul arra használja, hogy a születésnél nyújtott támogatásuk díját jelentékenyen felemelje, úgy, hogy a törvényes segély nagy része ezeknek a zsebébe folyik. A posta biztosítottak. Azt várták, hogy a posta biztosítottak ügye nehéz probléma lesz, mert a posta útján történő biztosításban a legszegényebb, nem rendszeresen dolgozó, testileg és lelkileg a legkevesebb ellenállóképességgel bíró munkások nagy tömege találkozik. Számukat legalább 750.000-re becsülték. A pénztáraknak a tagfogdodásban egymást letaposó konkurrenciája folytán azonban alig 300.000-en kerültek a posta-alapba, és ez a szám, úgy látszik, még csökkenni fog. Még figyelemreméltóbb, hogy ezen biztosítottak nagy része a »jól élők« közül kerül ki és önzésből, vagy pedig számításból nem csatlakoztak valamely pénztárhoz. De mégis, hogy a segélyt kereső munkások százezrei a posta-alapba szorúlnak és ezzel a valóságos biztosításból kizáratnak, ez a biztosítási törvény egyik legnagyobb hibája marad. A posta-alapnál biztosítottak egyharmada nő, kétharmada férfi.