Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

322 Munkásügyi Szemle A nőtagoknak mintegy kétharmada cseléd; a férfitagoknak mintegy kétötöde' szakképzettség nélküli munkás. A postánál biztosítottak nagy százaléka 65 éven felüli, a külföldiek száma aránylag nagy közöttük. A kezelés olyan kaotikus, komplikált és zavaros, — a folytonos lakásváltoztatás, elveszett, vagy fel nem található, vagy valamely okból meg nem állapítható igazolványok stb., — hogy kétséges, vájjon egyáltalán képes-e valaki a postaalapnál biztosítottak számát megállapítani, vagy meghatározni, vájjon számuk nagyobbodott vagy apadt-e. Meg kell elégedni az ominózus ténnyel, hogy sok, a pénztárakból kizárt tag kénytelen a postánál menedéket keresni. A postánál biztosítottak közül sokan, akiknek állandó lakhelye nincs, nem gondoskodtak, hogy nevük valamely orvos lisztájára kerüljön; ezért aztán megbetegedéskor gyakran fizetniök kell az orvosi kezelésért. Az a postánál biztosított,akinek számláján az év elején nincs legalább9 shilling jóváírás, táppénzt egyáltalán nem kaphat, ugyanúgy nem emelhet igényt orvosi kezelésre, vagy szanatóriumi segélyre sem. A vizsgáló bizottság kéri, hogy a posta-biztosításra vonatkozó rendelkezések revíziójánál — amelynek a mostani parlamenti ülésszak alatt kell bekövetkeznie — ezt hagyják el teljesen és helyette egy állami pénztárt létesítsenek, amelyhez mindazok a biztosításra kötelezettek, akik valamely pénztárnak nem tagjai, kötelesek csatlakozni és ennek kezelésére ugyanazon rendelkezések érvényesüljenek, mint a többi pénztárakra. A legszegényebbek megadóztatása. A biztosítási törvény működése már eddig napfényre hozta az angol munkásosztály legszegényebb rétegének rettenetes testi nyomorúságát. Nagy tömege a munkásságnak állandóan beteg. Egy London keleti részében lakó liszta-orvos kijelentette, hogy a törvény első évében a lisztáján szereplő biztosítottak 81°/o-a kezelése alatt volt; egy másik orvosnál London déli részében a viszonyok úgy alakultak, hogy az arányszám 88u/° volt. Ezen borzasztó tünet oka az orvosok nyomatékos kijelentése szerint az, hogy a munkásság krónikusan beteg, mert az elegendő táplálék, ruházat, lakás és nyugalom hiányzik. Az ilyen tömegeknek a biztosítási járulékok levonása elviselhetetlen teher és még rosszabbítja az állapotot, amelyet a törvény javítani akart; leginkább az asszonyok és gyermekek szenvednek. aj Az alkalmi munkások. Az alkalmi munkások minden kategóriája elviselhetetlen súly alatt szenved. Nevezetesen azok, akik a kikötőkben és dokkokban csak néhány napon, vagy éppen néhány órán keresztül dolgoznak. Számuk ca. 280—500.000 között váltakozik. A járulékbélyegüket annak a munkaadónak kell felragasztani, aki az illető héten legelőször dolgoztatja őket és a kikötők kivételével, ahol az alkalmi munka a kereskedelemügyi minisztérium által rendeztetett, a teljes heti járulékot meg kell fizetniök akkor is, ha az illető héten akár csak egy órát töltöttek munkában. A munkaadók persze olyan alkalmi munkásokat szeretnek, akik abban a hétben már munkában voltak s így, akiknek a bélyeg már az igazolványukon van. Gyakran előfordul tehát, hogy az alkalmi munkás, hogy egyáltalán munkához jusson, megveszi és beleragasztja a maga és vele együtt a munkaadó járulékát lerovó bélyeget. Ez az igazságtalanság annál inkább elviselhetetlenebb, mert az alkalmi munkások a gyakori munkanélküliség miatt járulékaikkal leginkább hátralékban vannak, és a biztosítási szolgáltatásaik veszendőbe mennek. Különböző kikötőkben, nevezetesen Liverpool, Goole stb. ezt a lehetetlen állapotot az alkalmi munkások szervezésével megszüntették és legközelebb a londoni kikötőbe is behozzák ugyanazt a szisztémát. De hát azok az alkalmi munkások, akiket szervezni nem lehet, úgy maradnak, mint ahogyan vannak. Egyedüli megnyugtató megoldás lenne, ha az alkalmi munkásokat