Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

Munkásügyi Szemle 315 c) A »túlzott« igények. A bizottság megállapította, hogy sok betegsegélyző pénztárnak a biztosítási szolgáltatásokra fordított kiadásai jelentékenyen magasabbak, mint a kormány matematikusai által megállapított mérték. Az ez irányban felhangzott sok panasz folytán a kormány egy miniszteri bizottságot bízott meg a magas táppénz-kiadás megvizsgálásával, amelynek jelentését a közel jövőben várják. Az egész ország biztosítottjait tekintve, a kormány matematikusai a különböző segélyszolgáltatásokra irányuló igények arányát elég pontosan vették számba, Ha azonban a 23.500 pénztárt egyenkint tekintjük, egész más képet nyerünk. Már pedig egyenkint kell a pénztárakat tekinteni, mert a fizetőképességre irányuló kötelezettségért egyenkint felelősek és a hiányok fedezéséről maguk gondoskodnak. Azoknak a pénztáraknak többsége, a melyeknek kizárólag, vagy legalább is túlnyomólag férfi tagjai vannak, a kormány által kiszámított korlátokat nem lépik túl. De vannak pénztárak, a melyek dacára, hogy férfitagjaik vannak és pedig olyanok, a kiknek nagy része a szénbányászok, acélolvasztók, kazánkovácsok és más »egészségte!en« foglalkozásban alkalmazottak közül kerülnek ki, jelentékenyen többet fordítanak táppénzre. A helyzetet rontja ezeknél a pénztáraknál a túlságos mértékben felmerülő gyermekágyi segély (a pénztári tagok felesége után), mert a születési arányszám éppen ezeknél a »nehéz« hivatásúaknál az átlagot jelentősen túllépi. Hozzájárulhat ehhez még egy kissé laza kezelés is s azután bekövetkezik a nagy deficit. A szénbányászok mint biztosított tagok általában nagyon sokba kerülnek. De a túlságosan magas betegségi arányszám különösen azoknál a pénztáraknál mutatkozik, a melyeknek túlnyomólag nőtagjai vannak. Ezeknél a kiadások sokszor a hivatalos becslés kétszeresére, háromszorosára, sőt négyszeresére is rúgnak. Az ilyen pénztárak közül a legtöbb feltartóztathatlanul rohan a fizetésképtelenségbe. A vizsgáló-bizottság úgy véli, hogy a 31/4 millió nőtag táppénze és gyermekágyi segélye az első évben 700.000 font sterlinggel több, mint ahogyan hivatalosan várták s előre kiszámították. A túlzott megterhelés alatt szenvedő pénztáraknak az első évben eddig felmerült több-kiadása közel egymillió font sterlinget tesz ki, még pedig olyan évben, a mikor a legkedvezőbb gazdasági viszonyok vannak. Minden hónap 60—70.000 fonttal növeli ezt a hiányt. A folyó év végén a kiadási többlet körülbelül l1/2 millió fontra fog rúgni. d) A hiányok okai. A többkiadásért a hatóságok és a pénztárak legszívesebben a szimulánsokat és a laza adminisztrációt okolják. A vizsgálóbizottság úgy találja, hogy ilyen esetek is vannak. Némely esetben csalás, jelentéktelen gyengélkedés túlzása és jogtalan kitolása a betegségi időtartamnak; könnyelmű kiállítása a munkaképtelenséget igazoló orvosi bizonyítványoknak stb. Ámde mindezek az esetek távolról sem indokolják a túlmagas kiadásokat. A laza kezelést is jelentéktelen tényezőnek minősíti ebből a szempontból a bizottság. A nőtagokkal bíró pénztárakat^ nem adminisztrálják rosszabbul, mint a férfitagokkal biró pénztárakat. Általánosságban a beteglátogatás és ellenőrzés a pénztári alkalmazottak által meglepő eredménnyel történik és esetleges szigorúbb kezelés számbavehetően nem csökkentené a terheket. A túlságos kiadások valódi oka a túlságos nagy betegségi szám. Tény, hogy a betegségi szám a biztosításra kötelezett tagoknál összehasonlíthatatlanul magasabb, mint az 5—6 milliónyi régebbi önkéntes-betegsegélyző pénztárak tagjainál volt, amelyeknek adataira a kormány számításai támaszkodtak. Ezek a tagok a munkásarisztokráciából és részben a kispolgárságból kerültek ki és az a 10—13°/o, amelyet a kormány matematikusai az uj tagállomány kisebb ellenállóképességére vettek számba, a legtöbb pénztárnál nagyon kevésnek bizonyult. A törvény, amely egyenlő járulékot és segélyt írt elő minden biztosítottra (az ismert kivételektől eltekintve), ezekkel a nehézségekkel nem számolt, de a matematikusoknak