Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

316 ezt tudniok kellett volna, És még hiányzik a rokkantbiztosítás. A szolgáltatás itt a folyó év július hó 15-ikével kezdődik; ez egy olyan dátum, amely elé a legtöbb pénztár vezetősége borzalommal tekint. A betegsegély. Milyen orvosi segélyt és gyógykezelést nyernek a biztosított tagok ? A törvény (15., 2. paragrafus) »megfelelő orvosi ellátást és gyógykezelést« biztosít a lisztán szereplő orvosok által. Ahol kielégítő liszta nincs, ott a biztosítási-bizottságnak joga van »a kielégítő orvosi szolgálatot« biztosítani. Ami a valóságban nyujtatik, az végnélküli panaszra ad okot az ország minden részében. Az orvosi segély a lisztákon szereplő mintegy 16.000, az országban aránytalanul megoszló orvos által nyújtandó szűk határokon belül mozgó szolgáltatásból áll és azokból a gyógyszerekből és gyógyászati segédeszközökből, amelyeket előírnak, és amelyeket rendelni szabad. a) A liszta-orvosok. A vizsgáló-bizottság úgy találta, hogy az orvosoknak, mint testületnek nem lehet szemrehányást tenni, bár akad közöttük nem egy kivetni való. 124 grófságnak és grófsági városnak, orvosi lisztája van. Kevés kivétellel a munkás-népesség kezelésével foglalkozó gyakorló orvosok 70—100°/o-a a lisztákon szerepel. Kezdetben az orvosok haragudtak, hogy őket — amint vélték — kedvezőtlen feltételek mellett szorították a lisztákra és ezt a páciensekkel is éreztették. De ez az elégedetlenség megszűnt és eltekintve attól, hogy sok orvos túl volt terhelve, a tagok általában nem részesültek rosszabb kezelésben, mint az előbbi önkéntespénztáraknak tagjai De sok orvos, különösen a legszegényebb városrészekben, nagyon is túlterheltetett, mert ilyen helyeken az ott lakó orvosok száma aránylag kevés. Az orvosoknak a különböző körzetekben már amúgy is meglévő aránytalan megoszlása a szabad orvosválasztás rendszerével még rosszabbodott. Majdnem mindenütt a biztosítottak legnagyobb része néhány ismert orvost választott, tekintet nélkül arra, hogy azok már úgyis túl voltak terhelve, míg a többi kevésbbé ismert orvosok kevés pácienssel maradtak. Előfordult, hogy egy orvosnak 5—6.000, sőt 9.000 páciense is volt a lisztáján és kénytelen volt asszisztenseket alkalmazni, hogy a munkát már csak fizikailag is elláthassa. Persze, gyakran előfordult, hogy a túlzsúfolt várószobákban órák hosszáig kellett, várakozni, de azért a biztosítottak csak egy-két, szinte egyedül álló esetben vették azt a fáradságot ahhoz, hogy orvost változtassanak. Meg kell állapítani, hogy a szabad orvosválasztást a biztosítottak teljesen értelmetlenül használták felAz orvosi kezelés körül a súlyos hiányoknak egész sorát állapították meg, amelyekért a felelősség nem kizárólag az orvosokat terheli, de odavezetett, hogy a biztosítottak a törvényben garantált »kielégítő« orvosi segélyt tényleg nem élvezhetik. b) Súlyos betegségek kizárása. Konstatálni lehet, hogy a biztosítottak, dacára a túlságos biztosítási terheknek, nagyban és egészben tényleg csak a könnyebb megbetegedésnél részesülnek a kilátásba helyezett gyógykezelési segélyben. A biztosítási-bizottság a helyi biztosítási-választmányok kötelességeire vonatkozó rendelkezéseiben a súlyos betegségek esetén szükséges gyógykezelési segélyt kifejezetten kizárta. A vizsgáló-bizottság ebben nyilt törvénysértést lát. Az egyezség szerint ugyanis, — amelyet a biztosítási-bizottság az orvosokkal kötött, — a liszta-orvosok nem kötelesek oly kezelést nyújtani, amelyre személyesen nem képesek, hanem csak oly kezelést, »amelyet egy rendes képességű és ügyességű orvos« vállalhat. Ha olyan betegség áll fenn, amelyre ez az eset nem vonatkozik, az orvostól csak az kívánható, hogy a pácienseknek tanácsot adjon arra vonatkozólag, hogyan szerezhetik meg a szükséges kezelést, tehát rendszerint, hogy őt kórházba ímelyeket Anglia-