Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az 1912: VIII. t.-c. hatása a gazdasági munkásbiztosításra

311 lése szerint igénylő nejének 8 napi betegsége folyamán igénylő az alkalmazott magánorvosi segélyek közül az elsőt sürgős szükség következtében vette igénybe és csak a továbbiakra vonatkozólag állott volna módjában kieszközölni, hogy pénztár, mely a t i kerületi munkásbiztosító pénztár helyett eljárni volt hivatva, igénylő neje részére a szükséges segélyeket természetben megadja. Meggyőzőnek kellett ugyanis elfogadni az igénylő fölebbezésében foglalt érvelésnek azt a részét, mely szerint igénylőnek azért nem állott kötelességében de módjában sem nejének lebetegedése előtt szorgalmazni a pénztárnál, hogy majd esetleg szükségessé váló orvosi segélyről gondoskodjék, mert a szülést normálisnak, a dolgok természetes rendje szerint, baj nélkül lezajlónak remélhette és remélte, ellenben akkor, amikor nejénél a gyermekágyi láz, amely utóbb halálos kimenetelűvé vált, már föllépett, a betegség veszedelmes természete mellett jogszerűen tőle nem volt kívánható, hogy nejét mindaddig hagyja orvosi segély nélkül, mig a t i .pénztár valamelyik, K. környékén lakó orvosát eljárásra utasítja. Vagyis jelen esetben az első magáriorvosi gyógykezelést sürgős szükség következtében igazoltnak, költségét az 1907. évi XIX. t.-c. 59. §-a utolsó bekezdése értelmében a pénztár által megtérítendőnek kellett minősíteni, miért is a pénztárt az első orvosi segély igazolt költségeiben marasztalnia kellett. 1907. évi XIX. t.-c. 190. §-ának d) pontjába ütköző kihágás. A m. kit. belügyminiszter 5.431/913. sz. határozata. Határozat: A járás főszolgabírója elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete úgy a Kbtk. 46. §-ára és az eljárási költségekre vonatkozó, mint a kereskedelemügyi miniszter elhatározásához képest az 1907. évi XIX. törvénycikkre alapított részében indokainál fogva helyben hagyatik. Indokolás: A másodfokú ítéletet azért kellett helybenhagyni, mert a sértettnek, valamint a tanuként eskü alatt kihallgatott Sz. J. városi végrehajtónak vallomásával igazolást nyert, hogy K. N. a munkásbiztosító pénztárnak helyszíni eljárás céljából kiküldött tisztviselőjével szemben a szükséges adatok megadását megtagadta s azok beszerzését azzal tette lehetetlenné, hogy alkalmazottainak megtiltotta, hogy a pénztári kiküldöttnek hozzájuk intézett kérdéseire válaszoljanak, valamint ezen tisztviselőt hivatalos eljárása közben a következő sértő kifejezésekkel illette: >Az ilyen embereket meg kellene fogni a nyakánál fogva és kidobni.« Terheltnek ez az eljárása magában foglalja az 1907. évi XIX. töjvénycikk 190. §-ának d) pontjában és a Kbtk. 46. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát. BALESETBIZTOSÍTÁS. Az üzemi baleset fogalmához. I. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. évi december hó 10-én kelt ítélete : ítélet: A magyar királyi Állami Munkásbiztosítási Hivatal a felebbezésnek nem ad helyt. Megokotás: A felebbviteli bíróság az ítélet rendelkező része értelmében határozott, mert az első bíróság ítéletét ennek helyes okfejtése alapján és ezenfelül a felebbviteli eljárás során meghallgatott állami munkásbiztosítási orvosi tanács véleményéhez képest is helytállóként elfogadni kellett. A nevezeti orvosi tanács ugyanis azt a véleményt nyilvánította, hogy igénylő szemsérülése az általa előadott módon, t. i. minium festékvegyüléknek szemébe fröccsenése következtében nem keletkezhetett és ez a szem megvakulását nem okozhatta, valamint semmiképpen sem befolyásolhatta azt, hogy a szem a tifuszbetegség folyamán megvakult. A minium festékvegyülék ugyanis finom ólomoxidporból, terpentin és olajvegyüléséből áll. Ha ez valakinek szemébe jut, úgy csakis a terpentin az, amely az izgalmat okozza, az ólomfesték, mint vízben oldhatatlan vegyület, maró hatást vagy mélyebb sebzést nem okozhat. A terpentin tisztán sem okoz mélyebb sebzést, legfeljebb felszínes, muló izgalmat, amely kötőhártyagyuladás képében jelentkezik. A hozzákevert olaj a hatást még csökkenti. Jelen esetben igénylő a sérülés után azonnal még meg is mosta szemét Duna-vízzel, ami megkönnyebbülést is okozott, s ami a festékvegyüléknek hatását még jobban lefokozta. Két nappal a sérülés után súlyos betegségbe, állítólag tífuszba esett, amelynek folyamán a bal szemen jelentkezett gyuladásban a bal szem elpusztult. A bal szemen panophthalmitis, a szem összes burkaira reáterjedő gyuladás támadt, amely majdnem minden esetben a szem megvakulásával végződik.