Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

Munkásügyi Szemle 17 kompenzálni. Korlátozandók azok a kiadások, amelyek bizonyos igen költséges, gyógy- és műszereknek, fürdői tartózkodásoknak stb. előírásából a pénztárakra háramlanak. Ezeknek a kiadások fedezésére legjobb volna külön országos alapot létesíteni. A pénztárak jövedelmének emelését ügy tartja elérhetőnek, hogy biztosítani kell a járulékhátralék behajtását, gondoskodni kell az ellenőrzés intenzívebb megszervezéséről és a biztosítási kötelezettség hatályát ki kell terjeszteni. A reform alapelveinek ismerete után módja lesz az érdekeltségnek álláspontját kifejezésre juttatni, az író szerint azonban most elérkezett az ideje annak, hogy e kérdésekkel behatóan foglalkozzanak és a megoldást kellően előkészítsék, nem feledkezvén meg a magyar ipar túlságos és indokolatlan megterhelését tiltó gazdasági érdekről, sem pedig az intézmény által kitűzött nagy, humánus szempontokról. A bányatársládákról írt cikket dr. Dobi Imre kúriai bíró a Világ december 28-iki számában. A bányamunkás szomorú helyzetének ismertetésén áthaladva, közli, hogy a bányamunkának a veszélyes volta adta azt a gondolatot, hogy a bányamunkások szervezetekbe verődtek össze. Céljuk volt, hogy a szükségben levő, megszorult munkást kisebb, könnyen törleszthető kölcsönnel segítsék, hogy a beteg munkást betegsége tartama alatt segélyezzék, a munkaképtelenné, gyámoltalanná vált munkásnak életfogytáig nyugbért, a hátramaradt özvegynek, árvának eltartást nyújtsanak. A társládákról első részletes intézkedéseket az 1854. évi május 23-án kelt császári nyilt parancscsal kiadott általános bányatörvény tartalmazza. Ez van most is hatályban s csupán egyes kisebb részei módosultak. Megállapítja az író, hogy bár az eltelt hatvan év alatt bizonyos »szociális olajcseppek* az állami és társadalmi berendezkedésnek igen számos terén alkalmazást találtak, a bányatársládák ügye mindinkább visszafelé fejlődik. A visszafejlődés egyik okát abban látja, hogy a mindenkori törvényhozás a bányászatra tartozó összes kiadásokat, ezek között a bányamunkások jóléti intézményeit is helyesebbnek és talán kényelmesebbnek tartotta egy külön alkotandó bányatörvényben megoldani. Ezt mutatja a jogfejlődés is. Egy másik oka a visszafejlődésnek az, hogy az ásványok után való kutatás állandó torzsalkodásra adott alkalmat. A társládák jelenlegi jogállapota tarthatatlan. A bányaíárspénztárakhoz a bányatulajdonosok vagy éppen nem, vagy csak kis mértékben járulnak, hanem a tőkeképzés a bányamunkások béréből történő befizetések útján folyik, ezek a befizetések a munkás átlagos napibérének a nagyságához képest vannak megállapítva s az átlagos napibérnek 4—5 százalékát teszik. A nyugdíjhoz való jogosultság csak akkor van meg, ha a munkás ugyanannak a társpénztárnak legalább tíz évig tagja, kivéve, ha foglalkozásából kifolyólag támadt baj következtében lett a munkás keresetképtelenné. Az alapszabályokban, amelyek a társláda felállításakor állapítandók meg és amelyek megbírálás és jóváhagyás végett a bányahatóság elé terjesztendők, rendszerint ki van kötve, hogyha a munkás a munkából tíz év előtt elbocsáttatik, befizetett járulékaira igényt nem tarthat. Habár a magánbányatulajdonosok legtöbbje a társládák jövedelmeihez semmivel sem jurul, a társpénztárak ügyeire a bányatulajdonosnak igen nagy befolyása van. A tagok járulékaiból a tőkeképzés természetesen igen lassan folyik, a kis tőkéből nagyobb terhek nem viselhetők s ennek a következményeit a szerencsétlenül járt és munkaképtelenné vált tagok s az elhalt munkásoknak hátrahagyott családtagjai viselik. A társládáknak összes, vitás jogügye most még a bányabírósági hatáskörrel felruházott kir. törvényszékek elé tartozik, ilyen hatáskörrel a magyar állam egész területén nyolc törvényszéket ruháztak fel, úgy hogy például a Baranyában lakó bányamunkás az ö csekély járulékát Dudapesten, a pestvidéki törvényszék előtt kényteleo perelni.* A peres eljárás sem az egyéb ügyekben érvényes törvénykezési rendtartás elvei szerint folyik le, hanem az 1852-ben kiadott ideiglenes polgári perrendtartás, illetve az 0. D. É.-nek és az abban említett 1840 : XV. t.-c.-nek egyes szabályai szerint. Ugyanilyen eltérés van a társládai ügyekben hozott ítéletek végrehajtására nézve is.