Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

18 Munkásügyi Szemle Az új polgári perrendtartás életbeléptetésével megváltozik a helyzet s a társládai viszonyból eredő perek az érték és a minőség szerint a községi bíróság, a járásbíróság, vagy a törvényszék elé fognak tartozni. Ezzel az író szerint az alaki jog rendben is lesz, nem lesz azonban rend az anyagi jog terén. Cikkét a következőkben végzi: »Napirenden vannak az 1907 : XIX. t.-c.-nek a hibái, különféle helyeken tárgyalnak ennek a törvénynek a módosításáról, megváltoztatásáról. ]ó alkalom volna a magánbányatulajdonosok bányatárspénztáraival is végezni; azok a bányatárspénztárak önmaguktól aligha fognak kimúlni. Már pedig, nézetem szerint, nemcsak a magánbányákban működő és a társpénztárakba beszorított bányamunkásoknak, hanem a magyar bányászatnak is fontos érdeke az, hogy a bányamunkások ne legyenek kedvezőtlenebb helyzetben, mint amilyenben vannak vagy lesznek a többi munkások Részletes statisztikai adatok kellenek ahhoz a hosszadalmas és fáradságos munkához, hogy a magánbányák társpénztárai a munkások javára, de a munkaadók jogos érdekeinek is a kellő figyelembevételével, mi módon szüntethetők meg, mi történjék meglevő vagyonukkal, az átlépés a többi munkásbiztosító intézményekbe minő feltételek mellett történjék, de úgy vélem, hogy a fölmerülő nehézségek a megoldásnak gátat nem emelhetnek.* A Komáromi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár 1914. évi január hó 18-án délelőtt fél 11 órakor a Kultúrpalota dísztermében házavató rendkivüli közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. A pénztár fejlődésének ismertetése. Előadó Hacker Richárd ügyvezető igazgató. 2. A munkásbiztosító pénztárak kihatása a munkások egészségügyére általában. Előadó: dr. Weisz Samu pénztári íőorvos. 3. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár képviselője részéről a székháznak átvétele és átadása. Pénztári alkalmazottak kongresszusa Komáromban. A munkás biztosító pénztári alkalmazottak a komáromi kerületi munkásbiztosító pénztár székházának felavatásával kapcsolatban, mint már közöltük, kongresszust tartanak. A kongresszust előkészítő bizottság a kongresszus idejét január 17. és 18-ik napjában állapította meg. A kongresszuson az alkalmazottak tárgyalni fogják a szolgálati és fegyelmi szabályzatra vonatkozó tervezeteket, az illetményszabályzat kérdését, napirendre tűzték a nyugdíjszabályzat megbírálását és a szakvizsga szabályzat tárgyalását. Az alkalmazottak nagy érdeklődéssel néznek a kongresszus elé és bíznak abban, hogy a hozandó határozat hatással lesz a szabályzatok kiadására és ügyük rendezésére. Az előkészítő bizottsághoz eddig mintegy 150 résztvevő jelentette be csatlakozását. Az autonómia tagjai készkiadásainak megtérítése rég óta foglal' koztatja az autonómiákat, de nem kevésbbé a felsőbb hatóságokat is. Ez ügyben Kalmár E. Henrik pozsonyi, Zsombor Géza soproni és Rudas Sándor győri pénztári elnökök meghívására a vidéki szervek elnökei az Országos Pénztár közgyűlésének előestéjén, december hó 18-án Budapesten, a Pénztári Tisztviselők Országos Egyesületének helyiségében értekezletet tartottak, ahol a legtöbb vidéki szerv, de az Állami Hivatal és Országos Pénztár is képviselve volt. Az előbbi képviseletében Halász Dezső dr. miniszteri titkár bíró, az utóbbi képviseletében Garbai Sándor elnök és Lukács József alelnök jelentek meg. Az értekezlet vezetésére Zsombor Géza, Kalmár E. Henrik és Ferenczy Frigyes, míg a jegyzőkönyv vezetésére Berczeller Adolf, a pozsonyi pénztár ideiglenes vezetője jelöltettek ki. A kérdés a körül forgott, hogy a pénztári elnökök a nagy és kimerítő munkájukéit átalányösszeggel díjaztassanak, avagy pedig esetről-esetre kapjanak valamelyes, készkiadásaikat megközelítő megtérítést. Bizonyítást nyert az összes felszólalások által, hogy a pénztári elnökök, de az autonómia tagjai is oly nagyösszegű pénzveszteséget szenvednek, hogy már-már terhes, felelősségteljes tisztségüket tovább, készpénzveszteségük miatt viselni nem képesek. Előfordul ugyanis, — sőt a nagy pénztáraknál rendszerint úgy van — hogy a pénztári elnökök napnap után 2—3 órát tartoznak a pénztárban tölteni, ami azon esetben, ha az illetők az alkalmazottak sorából kerülnek ki, csak úgy lehetséges, ha^ munkaadójuk a munkaveszteséget levonják fizetésükből, a munkaadók sorából pedig szintén megállapítható a munkabérveszteség, mert a pénztárban töltött időn át magukat valamely alkalmazottjuk által képviseltetni kénytelenek.