Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

14 Munkásügyi Szemle a társládáknál, egy szervezetben egyesíthetők valamely iparvállalatnak munkaadói annak munkásaival; ez, ahol lehetséges, talán a legtökéletesebb szervezkedés. Nagyon sok helyen azonban ez nem lehetséges; sok iparág természete, a városokban már az iparososztály elhelyezése is, ennek a patriarchális formának az útját állja. Ott a szakszervezet az, amely természetes gócpontjául kell, hogy szolgáljon a munkás önkormányzati életének. Minden aggály, minden félelem nélkül a kellően szervezett, kellően szabályozott, a maga szabad mozgásában biztosított helyzetbe jutott, de a mellett kellő felelősséggel is körülveti szakszervezetben látom a jövő önkormányzat helyes típusát. . .« Mint ebből kitűnik, a miniszterelnök egyeló're nem kíván mélyreható reformot, csupán sürgős intézkedéseket abban az irányban, hogy a munkásbiztosításnak felpanaszolt égetó' bajai orvoslást nyerjenek. A reformot későbbi teendőnek jelzi, de ennek irányáról is nyilatkozik. E nyilatkozata a várt megnyugtatás helyett éppen ellenkező hatást szült. Az összes érdekelt körök, de különösen az első sorban érdekelt munkások között keltett nyugtalanságot az a körülmény, hogy a balesetbiztosításról csak annyit mondott, hogy a reformból ezt egészen ki kell kapcsolni, s nyilt kérdésnek hagyta, hogy miért ? Nem hisszük, hogy valaha kormány arra vállalkozhatnék, hogy a balesetbiztosítást teljesen megszünteti. Legfeljeb arról lehetne szó, hogy a mostanitól eltérő szervezetet kíván a balesetbiztosítás keresztülvitelére létesíteni. De még ez a feltevés is nyugtalanító, mert hiszen a szervezettől függ első sorban, hogy a balesetbiztosítás keresztülvitele a munkások javára fog-e szolgálni s képes lesz-e orvosolni az eddigi bajokat? Ha gróf Tisza István a munkásbiztosítás minden ágazatában a legteljesebb önkormányzatnak a híve, joggal lehet várni, hogy a balesetbiztosítás terén is a munkásoknak megillető befolyást és az önkormányzati tevékenységnek megfelelő teret fog nyitni. De ha ez a célja, úgy miért tette azt a kijelentést, hogy »a balesetbiztosítást egészen ki kell kapcsolni, mert az más szabály alá tartozik ?« A betegség esetére való biztosítást az eddigi szervezet helyett a szakegyesületekre, a bányatársládákra és az állam által szervezett intézetekre kívánja bízni. Nem kíván bővebb fejtegetést, hogy a magyarországi viszonyok között a szakszervezetek egyáltalán nem alkalmasak a biztosítás lebonyolítására. De nem is vállalkoznának erre, mert egyébb céljaikat és törekvéseiket a betegségi biztosítás egészen háttérbe szorítaná s a hatósági felügyeletnek és zaklatásnak újabb teret nyitna, nem is szólván arról, hogy az a szakegyesület, amely a betegségi biztosítás révén állami felügyelet alá helyeztetik, önállóságát teljesen elveszti. Egyébként a miniszterelnöknek ezzel a felfogásával a Munkásügyi Szemle már behatóan foglalkozott s további fejtegetések helyett csak utalunk erre a közleményre.1 A miniszterelnöknek a bányatársládák iránti szeretete nem új keletű; mint láttuk, már 1901-ben is nagy elismeréssel nyilatkozott ezekről. Már pedig nemcsak a munkásságnak, nemcsak a biztosítási szakférfiaknak, de a kérdést ismerő államhivatalnokoknak és bíráknak is az a felfogása, hogy a társládák a legsilányabb intézményei a munkásbiztosításnak. Elég, ha dr. Dobi Imre kúriai bírónak csak legutóbb megjelent közleményére hivatkozunk ezúttal.2 A miniszterelnök nyilatkozata igen alkalmas arra, hogy aggodalmakat ébresszen azokban a munkaadó körökben is, amelyek a munkásbiztosítás reformját állandóan sürgetik. Ezeknek a munkaadóknak ugyanis a reform azért kell, hogy a munkások befolyását a munkásbiztosítási szervezetekben megbénítsa, a miniszterelnök pedig teljesen a munkásokra 1 Dr. Pap Géza: Munkásbiztosítási önkormányzat és állami felügyelet. Munkásügyi Szemle II. évf. 41. old. '- E közleményt Szemle rovatunkban ismertetjük. A társládák intézményét még lesz alkalmunk bővebben ismertetni.