Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

78 alászállott, bár nem is teljesen megszűnt volt, a szliácsi fürdő használata után lényegesen javult. A felebbviteli eljárás során meghallgatott állami munkásbiztosítási orvosi tanács pedig azt a véleményt nyilvánította, hogy bár igénylő betegségének gyógyulása a sz-i fürdők használatától nem volt várható, tapasztalat szerint azonban a szénsavas fürdők az ily betegek erőbeli állapotát legalább is ideiglenesen gyakran igen kedvezően befolyásolják ; Sz. erős, természetes szénsavas vize és kedvező klimatikus viszonyai folytán pedig erre a célra különösen alkalmas. Az állami munkásbiztosítási orvosi tanács véleménye szerint elfogadható tehát, hogy igénylő valahányszor ezt a fürdőhelyet fölkereste, onnan mindig megerősödve és fokozott munkaképességgel tért vissza. Miután azonban a szénsavas fürdők használatától esetleges ideig-óráig tartó erősödésnél több nem volt várható, a sz—i fürdő használata föltétlenül szükségesnek nem véleményezhető és pedig annál kevésbé, mert bármely szénsavas vizű fürdőhety, mint pl. Bártfa, Baldócz, Tusnád, Tárcsa, Gyertyánliget stb., vagy esetleg mesterséges szénsavas fürdők is hasonló sikerrel járhattak volna. A felebbviteli bíróság az igény jogosultságának megállapítására elegendőnek találta azt a tényt, amely szerint a szóban levő gyógyfürdő használata igénvlő megerősödésének és így munkaképessége fentartásának eszköze volt. A felebbviteli bíróság — miként ezt már más esetben is kimondta (Schulcz: Munkásbiztosítási joggyakorlat 207. 1.) — ezúttal is abban a meggyőződésben van, hogy azon a címen, amely szerint valamely betegség gyógyíthatatlannak mondatik, sem a gyógykezelés, sem a gyógyszer el nem vonható, ha van reá mód, hogy a baj továbbfejlődése, ha nem is akadályozható meg, de legalább lassabbíttassék. A gyógyíthatlanságot, mint legkedvezőlenebb föltevést elfogadva is tehát, kétségtelen, hogy az a gyógymód, amely a sz—i fürdőn kínálkozik, első sorban pedig az erős szénsavas fürdő használata, igénylő erősítésére, a tényleges eredményhez képest is, alkalmas, a szóban levő fürdőzés tehát szükséges volt. A szükségesség bírói megállapításánál nem lehet egyedül és kizárólag az orvosnak, az orvosi tudomány állásához képest nyilvánított és egyedül a baj gyógyulását vagy javulását méltató meggyőződése irányadó. Jogi szempontból szükséges gyanánt kell elismerni azt a gyógymódot is, amely, lényegi javulás nélkül is, a betegség által veszélyeztetett munkaképesség fentartását előmozdítja. Gyógyászati segédeszköz fogalma. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. október 30-án kelt P. 483/3. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztositási Hivatal a pénztár felebbezését elutasítja s az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megokolás. Az elsőfokú ítéletet helyes megokolás alapján azért kellett helybenhagyni, mert a felebbviteli bíróság által meghallgatott orvosszakértő dr. R. E., az Állami Munkásbiztosítási Hivatal orvosi tanács-tagja azt a meggyőzően megokolt orvosszakértői véleményt adta, hogy igénylőnek Brigitta nevű leányánál tapasztalt és pes-carus-ban álló szervezeti rendellenesség a gyermekkorban az igényelt gépcipővel, mint gyógyászati segédeszközzel gyógyítható baj s hogy a pörben szóban levő gépcipőnek 26 koronában felszámított ára e gyógyászati segédeszköz átlagos árának megfelel, vagyis nem íúlmagas. A felebbezésben foglalt érvelésre vonatkozólag kiemeli a felebbviteli bíróság, hogy a nevezett szakértőnek véleménye értelmében az a gép, amely a pes-carus-nak megszüntetésére alkalmas gépcipőnek alkatrésze, nem pusztán egyméretű cipőre alkalmazható. így ha A. B. nem is használja már azt a cipőt, amelyet a gépcipővel való felszerelése alkalmával kapott, a ruhanemű minőségében természetszerűleg nem a pénztár által beszerzendő cipőre az első mintának felhasználásával szintén nehézség nélkül ráilleszthető. Magánúton igénybe vett gyógykezelés megtérítése. I. A m. kir. Állami Munkásbiztositási Hivatal 1913. november 26-án kelt 1912. P. 154/9. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a m—i kerületi munkásbiztosító pénztár felebbezését elutasítja.