Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

42 Munkásügyi Szemle gán az Országos Pénztáron múlik, hogy felebbezési jogát nem gyakorolja a rendelkezésére álló teljes mértékben és így maga állja útját annak, hogy túlzó megállapítások, amelyek az alsófokú bíróságnak talán csak kisebb gyakorlottságából származnak, a felső bíróság útján a helyes mederbe tereitessenek. Általában nem szabad azt sem felednünk, hogy az Országos Pénztár a kártalanításokat orvosi tanácsának a német gyakorlatra támaszkodó Útmutatója alapján állapítja meg és ezen a mértéken a bíróság sem igen megy túl. Ebben az irányban is helyes egyöntetűséget és bizonyára megfelelő arányos rendet fog teremteni a fölebbviteli bíróság bővebb és huzamosabb gyakorlata, amelyet eddig a már említett Schulcz-féle gyűjteményes munka csak kisebb mértékben közölhetett, de remélhetőleg jövőben és folytatólag már nagyobb anyaggal fogja tájékoztathatni az elsőfokú bíróságokat. Abban a kérdésben, hogy a bírósági joggyakorlat milyen megterhelést okoz a pénztáraknak, nem szabad azt sem feledni, hogy az ügyek ama kis százaléka mellett, amely a pénztártól felebbezés útján bírói útra kerül, a bírói gyakorlatnak mindig inkább csak irányító, semmint közvetlen hatása lesz a pénztár terheire. Hiszen, ha figyelembe veszszük, hogy 1908. évben kereken 362.000 voit a megbetegedési esetek száma, ') holott betegségi biztosítási per 1908. évben csak 275, 1909. évben pedig csak 823 indult meg, ha figyelembe veszszük továbbá, hogy a bejelentett üzemi balesetek száma kereken 1908. évben 20.0C0, 1909. évben 24.500, 1910. évben pedig 38.500 volt,4) míg ezekkel szemben baleseti állandó járadéki per 1908-ban csak 61, 1909-ben csak 566, 1910-ben pedig csak 599 indult meg, úgy kétségtelenné válik előttünk, hogy a bírói gyakorlatnak a pénztári terhekre nem annyira közvetlen, mint inkább indirekt hatása lehet, a judikaturában uralkodó irányelvek útján. Bármint vélekedjék is azonban valaki a judikatura szelleméről és legyen bár abban a meggyőződésben, hogy az a viszonyok félreismerésével, túlzó bőkezűséget gyakorol: azt a körülményt nem szabad feledni, hogy a munkásbiztosítási bíróságokban az önkormányzat bizalmi férfiai túlnyomó többséggel vesznek részt és éppen a munkaképességcsökkenés mértékének megbecsülésében döntő szavuk lehet. Netáni túlzásokkal szemben tehát meg kell állapítani, hogy az irányzat a maga egészében az önkormányzatból indul ki és szükségképpen azt a szellemet juttatja kifejezésre, amely magában az önkormányzatban uralkodik. Ezt pedig személyes és közvetlen tapasztalatom alapján annál határozottabban állíthatom, mert a munkásbiztosítási bíróságok tanácskozási jegyzőkönyveiben csak alig-alig elvétve találtam olyant, amelyben az elnök, munkaadók és munkások nem egyhangúlag hozták volna ítéleteiket. Mindezzel nem célom azt bizonyítani, hogy a pénztári segélyezések és kártalanítások rendszere, úgy, amint ezt a mai gyakorlat mutatja, mindenben helyes és üdvös. Sőt magam is elismerem, hogy vannak egészségtelen tünetek. Ezek a hibák azonban nem a bíróság működéséből indulnak ki, ezek egészen más tényezők közreműködéséből erednek és a végrehajtás, a pénztári adminisztráció különböző tényezői, tisztviselők, orvosok és maga az önkormányzat teljesen félreértik a judikaturát, ha abból a segélyezés és kártalanítás irányvesztett, könnyelmű ellátására vélnek jogalapot meríthetni. Hiszen csakugyan gondolkozóba ejthet, de a felelősséget is a bírói gyakorlaton kívül egészen máshol mutatja az a tény, — csak ezen az egyetlen kiragadott példán akarom bemutatni — hogy addig, amíg a budapesti pénztárnál, amelynek tagállománya kétségtelenül a legintelligensebb, legöntudatosabb és így legnagyobb igényekkel lép fel, az 1910. évben a fürdőés szanatórium-költség az összes költségnek 4'l°/o-a volt, addig a nagykárolyi pénztárnál 11'5%-ra rúgott. Bizonyára nyílik még alkalom értekezleteink során, hogy ezekre a jelenségekre a törvény egyéb fejezeteinek tárgyalásánál behatóbban reá mutassunk, annak bebizonyítása végett, hogy egyes pénztárak könnyelmű gazdálkodásában a judikatura teljesen ártatlan és hogy ezek a hibák egészen más okokban gyökereznek. A felhozott szempontok talán némileg hozzájárulhatnak az előadó úr abbel megállapításának helyességéhez, hogy a munkásbiztosííási bíróság, úgy amint a törvény azt szervezte és életre keltette, a törvénynek általában véve szerencsés s) A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal jelentése a pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről. 21. lap. *) Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár harmadik évi jelentése. 199. lap.