Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XVI. ülés, 1913. június hó 13-án

Munkásügyi Szemle 571 Első sorban azt keresem tehát, milyen a mi munkásanyagunk egészségi állapota. Nem rosszabb-e, mint más országok munkásságáé? Erre vonatkozólag az Á. H. jelentése 50. oldalán azt találom, hogy 1907., 1908. és 1909. években 100 tagra esett megbetegedés Ausztriában 53, 54, 52, Németországban 41, 42, 40, nálunk 35—38, ami azt bizonyítja, hogy munkásanyagunk nem rosszabb ellenállású a betegségekkel szemben, mint a szomszédos országok munkásságáé. Ezt igazolja különben az az adat is, amit az igen tisztelt előadó úr előadásában volt szíves felhozni, nevezetesen, hogy azok a bajok, amelyek nálunk felhozattak, különösen munkáslakások tekintetében, meglehetős mértékben megvannak a szomszéd országokban is. Az előadó úr épp Ausztriáról volt szíves nyilatkozni, ahol a Bezirks-Krankenkasse jelentése szerint nyomorúságosak a munkáslakások és bár magasabbak valamivel a munkabérek, mint nálunk, mégis a halálozás 41ü/o-ánál a halál oka a tuberkulózis; vagyis ez a nagymérvű betegség Ausztriát munkásügyi téren kb. ugyanolyan arányban terheli, mint Magyarországot. A kisebb számú megbetegedések következménye, hogy ezekben az években táppénzes nap esik 511 nálunk, Németországban 823 és Ausztriában 900. Igaz, hogy ez a szám nálunk emelkedőben van; 1909-ben már 575, 1910-ben 599, 1911-ben 646 a táppénzes napok száma, ami még mindig jelentékenyen alacsonyabb a külföldinél. Az Állami Hivatal jelentésének megjegyzése szerint talán azért, mert nálunk sok a kisipari alkalmazott. Én azonban látva, hogy a statisztikai adatok szerint a betegségek időtartama Ausztriában 16-9, Németországban 20*1 nap, nálunk pedig 18'7 nap, inkább azt gondolom, hogy a mi munkásaink aránylag csak később, nagyobb bajok esetén fordulnak orvoshoz. Ha a táppénzkifizetést veszszük figyelembe, úgy látom, ellátás tekintetében itt is megálljuk a helyünket. Nevezetesen a statisztikai kimutatások szerint 1 — 1 tagra táppénzkifizetés esett Ausztriában 24"69, Németországban 40"85, nálunk 22 korona, aminek magyarázata Németországban a nagyobb munkabér, amely után nagyobb táppénz jár s a nálunk kisebb mennyiségben mutatkozó megbetegedési eset és betegségi időtartam, nem pedig az, mintha Magyarországban a munkások rosszabbul volnának táppénz tekintetében ellátva. Valószínűvé teszi ezt a magyarázatot az. hogy orvosi költségekben és gyógyszerekben elérjük a külföldet, mert mi a családtagoknak is nyújtjuk ezt a segítséget, akik táppénzt nem kapnak. Németországban ez a segítés nem általános s amely pénztárak családtagsegítést nyújtottak,,azok 1910-ben 1,509.109 korona külön tagjárulékot szedtek tagjaiktól. Az Állami Hivatal jelentése szerint 1907-től 1909-ig segélyezés kiadásokra fordították a kerületi pénztárak bevételeik 69"43%-át, a magánegyesületiek 80-43%-át, a vállalatiak 97-47°/o-át, úgy, hogy 1908-ban 11-gyel, 1909-ben 16-tal haladták meg a megbetegedések az országos átlagot, amit pedig már úgyis a vállalati pénztárak szorítottak fel. 1911-ben ugyan már a kerületieknél is 80u/o-a a bevételeknek a segélyezés. Kétségeskedem ebből kifolyólag abban a tekintetben, hogy vájjon a kerületi pénztáraknál pl. a feltűnő sok tuberkulotikus megbetegedésnek és a rossz egészségügyi állapotoknak tényleg azt lehet-e a magyarázatául részben felhozni, amely magyarázat általában felhozatott, hogy tudniillik a vállalati pénztáraknak elbocsátott és rossz egészségi állapotban levő anyaga okozza nálunk a rosszabbodást: mert amikor azt látom, hogy a legnagyobb vállalatok, amelyeknek pénztáraik vannak, ilyen módon nagyobb mértékben gondoskodnak munkásaik egészségügyi ellátásáról, akkor nem vagyok képes belátni, hogy onnan épp egészség dolgában rosszul ellátott és rokkantságra hajló egyének kerülnének ki. Az orvosi kiadások 1907 óta a kerületi pénztáraknál 17'6%-ról 19'2%-ra emelkedtek, 1911-ben 19-12°/o-ra. Ez érthető, mert a családtagokat is kell gyógyítani. Es ugyanakkor a kezelési költségek is 14"60/o-ról 18'3°/o-ra emelkedtek. A segítség nyújtásának ennél a módjánál felhozott aggodalmak a fizetés emelkedését illetőleg szerény véleményem szerint túlzottak. Különben az orvosi költségek Ausztriában 16"5 és Németországban 21"5°/o-ot tesznek ki. Ezzel szemben a gyógyszerköltségek Ausztriában jelentékenyen alacsonyabbak, mint nálunk, de nemcsak azért, mert az osztrák pénztáraknak a gyógyszerészektől jelentékenyebb engedményük van, hanem azért is, mert ott a családtagok nem kapnak gyógyszert, amit nálunk figyelembe kell venni. Az az állítás, mintha nálunk gyógyszer helyett szódavizet adnának, semmi körülmények között meg nem állhat, amit bizonyít az Országos Pénztár évi jelentésében lévő adat, hogy egy-egy recept átlagos értéke 86 fillért tesz ki. A gyógyszerészeti segédeszközökre pedig mi 237, Ausztria 11'5, Németország 13'9°/o-ot fordít.