Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban. (Befejező közlemény)

Munkásügyi Szemle 547 őrző intézmény állandóan bővült és mostanában kereken 360 állami felügyelő, úgymint: ipari tanácsos, iparfelügyelő, segédfelügyelő és előadó működik. Az építkezések felügyeletét ezenkívül az építésrendőri hatóságok, a bányaművekét pedig a bányahatóságok hivatalnokai látják el. A szakszövetkezeteknek is megadatott a jog arra, hogy az általuk kibocsátott baleseti óvórendszabályok keresztülvitelét az egyes üzemekben saját technikai képzettségű tisztviselőikkel maguk ellenőrizhessék. E felügyeleti szerv az évek folyamán igen kedvezően alakult ki. Az ipari szakszövetkezetek ma már háromszázhetvenöt felügyelő hivatalnokot alkalmaznak. A mezőgazdasági szakszövetkezetek, amelyek a balesetelhárítás terén legnagyobbrészt csak igen rövid idő óta működnek, ma még legtöbbnyire a rendőrhatóságok hivatalnokai útján felügyelik az egyes üzemeket. Miután azonban annak előnye mindinkább mutatkozik, e szakszövetkezetek is egyre jobban alkalmaznak külön felügyelő hivatalnokokat. E különböző felügyeleti és ellenőrző szervek megnyugtató eredménynyel dolgoznak egymás mellett és kiegészítik egymás tevékenységét a munkásvédelem érvényre juttatása terén. Az egyes üzemek túlságos gyakori felügyeletétől és ezzel szükségtelen zaklatástól már azért sem kell tartani, mert a felügyelő hivatalnokok összes száma az ellenőrzendő üzemek számával a tapasztalat szerint helyes arányban áll, és inkább a hivatalnokok szaporítására, mint ezek számának redukálására volna szükség. Az óvó-rendszabályok általánosságban csak azt jelölik meg, hogy a munkásvédelem érdekében mily intézkedést kell tenni. Csak kivételesen lehet a szabályokban pontosan előírni azt, hogy az óvó-berendezés milyen legyen. Az üzemtulajdonosoknak és az óvóberendezések előállításával foglalkozóknak be kell tehát mutatni azokat a követésre méltó példákat, amelyek az egyes üzemekkel szemben támasztható követelményeknek eleget tesznek. Erre különböző út és mód kínálkozik. A munkásvédelmi technika irodalma az utolsó években örvendetesen fejlődött. Megjelentek művek, amelyek a védelem egész területére kiterjednek, és olyanok is, amelyek csak egyes részeket karolnak fel. A tulajdonképpeni szakfolyóiratokon1) kívül számos más irányú szakfolyóirat is hoz értékes közleményeket. A szakszövetkezetek nagyobb része hivatalos közlönyében, vagy külön iratokban hozza tudomására a szövetkezeti tagoknak azokat a bevált óvóeszközöket és intézkedéseket, amelyek beszerzésére és alkalmazására figyelmüket felhívni kívánják. A német ellenőrző mérnökök egyesülete számos iratban tárgyalja a balesetelhárítási technika egyes fontosabb ágait. A munkásvédelmi intézkedések kialakulásáról és keresztülviteléről igen értékes anyagot és gazdag tapasztalatokat tárnak elénk állami iparfelügyelő hivatalnokok évi jelentései. Balesetelhárítási szempontból ennek igen értékes és szükséges kiegészítését képezik azok a közlemények, amelyeket az ipari szakszövetkezetek az ő technikai ellenőrző tisztviselőinek működéséről a birodalmi biztosítási hivatalhoz intézett jelentésükkel kapcsolatban előterjesztenek és e hivatal által nyilvánosságra hozatnak. Ilyen módon igen gazdag tartalmú irodalom keletkezett, amely nagyban hozzájárul a munkásvédelem technikai kiképzéséhez. A használható óvóberendezések és szerkezetek széles körben való ismertetésére igen értékes alkalmat nyújtanak a kiállítások és a múzeumok is. Több belföldi és külföldi kiállításon láthattuk, hogy a birodalmi biztosítási hivatal együttműködött a szakszövetkezekkel és bemutatta azt az előnyt, amely a munkásbiztosítás által a munkásvédelmet érte. A gyakorlatban bevált munkásvédő berendezések megismerésének !) Sozial-Technik, Zeitschrift der Zentralstelle für Volkswohlfahrt, Zentralblatt fi'"* Gewerbehygiene.