Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban. (Befejező közlemény)

Munkásügyi Szemle 545 zéseken összesen 30.268 munkást alkalmaztak. Az építkezések vizsgálata alkalmával 576 intézkedést kellett tenni: 153 telepen nem volt munkarend, 50 építkezésnél a járdákat korlátokkal kellett felszerelni, 51 helyen a padlógerendák és bakállványok korhadt fából voltak, 35 állvány gyönge, rossz, elhanyagolt állapotban volt, vagy hiányosan volt bekötve, 3 épületen az emeletsorok, pince és egyéb nyílások befedése iránt kellett intézkedni, 30 helyen más okból kellett a lezuhanás ellen védőintézkedéseket tenni, 20 állvány túlságosan meg volt terhelve, 10 építkezést pedig tűzveszélyesen világítottak meg stb. A m. kir. államkincstár ipari telepeinek vizsgálatát az iparfelügyelői törvény rendelkezése alapján tudvalevőleg a pénzügyminiszter saját közegeivel végezteti. E vizsgálatokról szóló adatok összesítve bekerülnek ugyan az iparfelügyelők jelentésébe, azonban pontosabb betekintést és a munkásvédelmi, valamint a munkásjóléti intézmények ottani állapotáról tiszta képet alkotni nem lehet. Összesen 31 kincstári telep vizsgálatainak adatait tartalmazza az a szűkszavú táblázat, amely az iparfelügyelői jelentésben rendelkezésünkre áll. E telepeken alkalmazott munkások száma 37.137 volt, akik között 1.893 16 éven aluli és 18.626 női munkás volt. Az iparfelügyelői jelentés részletes bírálatával e Szemle hasábjain még lesz alkalmam foglalkozni. A munkásvédelem a Németbirodalomban. A »Munkásügyi Szemle* számára írta: Hartmann Konrád dr. Ing. h. c, a német birodalmi biztosítási hivatal tanácselnöke, a berlini kir. technikai főiskola tiszteletbeli tanára, cs. titkos kormánytanácsos. V (Befejező közlemény.) Az ipari betegségekkel szemben folytatott küzdelemben különösen a császári egészségügyi hivatal és a kiváló medikusok és hygienikusok kutatásai által támogatott állami iparfelügyelet volt az úttörő. A munkásvédelem nagyobb fontosságot nyert a balesetbiztosítási törvények behozatalával, amelyeknek egyúttal nagy fejlődését is köszönheti. A balesetek következtében megsérültek, vagy a halálos esetekben a kártalanítandó hátramaradottak kárának megtérítése ugyanis kizárólag a munkaadók kötelességévé válik. A munkaadó érdeke tehát — emberi kötelességeitől egészen eltekintve — a balesetek számát es ezzel együtt a baleseti költségek nagyságát lehetőleg csökkenteni. Ezen érdeket kívánta szolgálni a törvényhozás, amidőn a szakszövetkezeteknek, amelyekhez e munkaadók tartoznak, megadta a jogot arra, hogy kötelező óvórendszabályokat írhassanak elő, amelyeket a szövetkezeti tagoknak üzemeik berendezése alkalmával be kell tartani és amelyek egyúttal a biztosított személyek magatartását az üzemekben kötelezően előírják. Ezen jogával él mind a 66 ipari és 48 mezőgazdasági szakszövetkezet közül is negyvenhárom. Rendelkezéseiket ezen irányban megtették továbbá a hadi és a ^ tengerészeti, továbbá a vasúti és postakincstári üzemek vezetői is Az óvórendszabályok az évek folyamán kiegészíttettek és a tapasztalatoknak megfelelően kijavíttattak. Az óvóintézkedések egységes keresztülvitele érdekében, továbbá a félreértések elkerülésére a német szakszövetkezetek köteléke az 1896. év folyamán a birodalmi biztosítási hivatallal együttesen minta-óvórendszabályokat bocsátott ki, amelyek a gyakorlatban előforduló üzemi berendezéseket és munkafolyamatokat legnagyobbrészt felölelik. E minta-óvórendszabályokhoz alkalmazkodott az évek folyamán valamennyi szakszövetkezet óvórendszabálya.