Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Munkásbiztosítás és választójog

38 Munkásügyi Szemle ként szerveztetnek — szerveztetik egy panaszbizottság is. A panaszbizottság tagjait a betegsegélyző pénztárak közgyűlése választja, egyenlő számban a biztosított alkalmazottak és a munkaadók közül, elnöke a Dezirkstelle elnöke, akit a tartományi kormány nevez ki. A panaszbizottság határozata ellen 14 napon belül panaszt lehet beadni a biztosítási bírósághoz. A biztosítási bíróság — minden tartományban lesz egy — a betegsegélyezesi s a rokkantbiztosítási igényekből keletkező vitás ügyekben, valamint a betegsegélyző pénztárak és az orvosok között felmerülő vitás kérdésekben Ítélkeznek. A bíróság ítélete ellen a munkásbiztosítási felsőbírósághoz lehet felebbezni. A munkásbiztosítási bíróságok ötös tanácsban ítélnek — 2—2 ülnök a biztosítottak és a munkaadók köréből, az igazságügyminiszter által kinevezett bíró elnöklete alatt. A felső biztosítási bíróság tagjait kinevezik részben a bírói karból, részben szociális biztosítási szakférfiakból. A biztosítási kötelezettség, a napibérosztályokba sorozás, fizetési kötelezettségre vonatkozó, valamint a betegsegélyző pénztárak és a Bezirkstellek közötti vitás ügyekben az elsőfokú politikai hatóságok illetékesek, határozataik ellen a biztosítási bíróságokhoz lehet felebbezni. Rokkantbiztosítás Franciaországban. A francia kormány most dolgozik a rokkantbiztosítás tervezetén. A biztosítást úgy tervezik, hogy a fennálló, kölcsönösségen alapuló betegsegélyző egyesületekre ruháztatnék a rokkantbiztosítás ügye. A biztosítás a munkásokra kötelező lenne. Az egyesületeket viszont arra kötelezi a tervezet, hogy vagyonuk egy részét munkásházak építésére s egyéb munkásjóléti intézmények létesítésére fordítsák. A szociális biztosítás továbbfejlesztése Belgiumban. A bányamunkások aggkori biztosításáról szóló törvénynyel fontos lépést tett Belgium a kötelező munkásbiztosítás felé. Általánossá válik ugyanis az a meggyőződés, hogy az államtól szubvencionált önkéntes biztosítás rendszerével a kívánt eredményt nem lehet elérni. E meggyőződésnek folyománya az a törvényjavaslat, melyet de Ghellink D'Elseghem képviselő nyújtott be a kamarában »a betegség, rokkantság és aggkor esetére való szociális biztosítás általános szabályozásáról. A javaslat szerint betegség, rokkantság és aggkor esetére biztosításra kötelezettek mindazok a munkások és alkalmazottak, akiknek keresete az évi 2.400 frankot meg nem haladja. A biztosítás bármely elismert betegsegélyző pénztárnál történhetik. A biztosítás rendszere a következő volna: A betegsegélyezést az önálló betegsegélyző pénztárak intézik. A rokkantsegélyezést ugyanezeknek a pénztáraknak a szövetsége, az aggkori biztosítást a betegsegélyző pénztárak útján egy állami garanciával működő központi pénztár (Caisse Generálé de Retraite). A betegsegélyző pénztárak normális szolgálmányául 1 fr. napi táppénz van tervbe véve, a természetben nyújtandó orvosi segélyen és gyógyszereken kívül. A táppénz beszüntetésének időpontjától ugyanolyan összegben a rokkantsegély fizetendő tovább. A munkások minden biztosítási ágban évenként 6 fr. járulékot fizetnek, amely Összeg azonban nőknél, fiatal munkásoknál s a normális keresetet elérni nem tudóknál a felére szállítható. A munkaadók minden munkás után 6 frankot fizetnek évenként a három biztosítási ágra. Az állam a betegsegélyezési ágban minden biztosított után 3 frankot, a rokkantbiztosításnál 4 frankot fizet évenként, az aggkori biztosításnál tovább fizeti az eddigi hozzájárulási összegeket. Rendkívüli segélyeket adna az állam azoknak a pénztáraknak, amelyek a minimális segélyeken túl is segélyezik tagjaikat, továbbá a javaslat 5 millió frankot kíván szanatóriumok céljaira. Balesetek Amerikában. A Washingtonban tartott nemzetközi hygieniai és demográfiai koegresszuson, amelyen a szociális és népjóléti kérdések egész nagy komplexuma napirenden volt, a balesetek kérdésének tárgyalása alkalmával az amerikai Kober tanár élesen ostorozta azt a vétkes közömbösséget, amelyet az amerikai ipar ezen a téren tanúsít. Amerikában 1.000 bányász közül évente 3*19°/°, Németországban 2"06%>, Angolországban V28*/o, Franciaországban 0'09°/o pusztul el. Az ipartelepek elégtelen közegészségügyi berendezése következtében AmeriKában évenként 75.000 munkás pusztul el tuberkulózisban. Ezzel szemben dr. Zahn Münchenből a német munkásvédelem áldásos következményeit emelte ki különösen a balesetbiztosítás terén. A német törvényhozók intézkedéseit, amelyeket a nagy üzemek vezetőségei a legszabadelvűbb módon hajtanak végre és építenek ki, értékes szociális profilaxisnak kell tekinteni.