Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

Munkásügyi Szemle 39 A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása, r VII. ülés. 1913. január 9-én. Szterényi József elnök: Van szerencsém az értekezletet megnyitni. A mult alkalommal dr. Vályi Sándor kir. ítélőtáblai bíró úr, a Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság elnöke volt szíves a munkásbiztosítási választott bírósági intézményről előadását megtartani. Ezt az előadást a Munkásügyi Szemle révén összes tagtársainkhoz eljuttattuk, ennélfogva idejekorán birtokában méltóztattak lenni az anyagnak és így ma a vitát megkezdhetjük. V/Vita a munkásbiztosítási válaszX tott bíróságok szervezetéről és hatásköréről. Dr. Pap üéza, min. osztálytanácsos-bíró: Tisztelt teljes ülés! Amikor néhány igénytelen megjegyzést kívánok fűzni az előadó úrnak nagy tanulmányok széles alapjára fektetett és részletesen megindokolt javaslataira, azzal a szubjektív kijelentéssel kell kezdenem, hogy irányzatát, amelylyel a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörét messzemenőleg kiterjeszteni kívánja, őszinte rokonszenvvel kisérem. Ezt a rokonszenvet pedig az a meggyőződés kelti, hogy törekvésében a szűkebb hatáskört jelesen betöltő munkaerő keresi a nagyobb keretben való érvényesülést. Helyesen azonban nem az egyéni hajlam és kívánságok, nem is valamely önmagában szépen kigondolt rendszer, hanem a meglévő törvény és ennek eredményei, üdvös vagy hátrányos eredményei döntők annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy kell-e és ha igen, úgy mennyiben kell a törvényt módosítani ? Nem szabad tehát abból kiindulni, hogy mi minden volna alkalmas a munkásbiztosítási bíróság fejlesztésére, hanem azt kell alapul venni, hogy 1. a munkásbiztosítási bíróság eddigi hatáskörében való eljárásának mik a tanulságai, mennyiben kell annak szervezetét és eljárását az eddigi törvényes hatáskör szempontjából módosítani ? 2. hogy egyéb ügyek helyesebben volnának-e a munkásbiztosítási bíróságokra bízhatók, mint azokra a hatóságokra, amelyek azokat most intézik ? /. A munkásbiztosításí bíróság jelenlegi hatásköre. A munkásbíztosítási bíróság működésének megítélésében jórészt egyetértek az előadó úrral. Azon kezdem, hogy e működést eredményesnek tartom. Mikor jellemezhetjük eredményesként valamely bíróság működését? Szerintem akkor, ha a reábízott ügykörben ítélkezése minél inkább ki tudja elégíteni az anyagi igazság követelményeit, úgy, amint ezek az általános jogérzületben kifejezésre jutnak. Munkásbiztosítási bíróságaink Ítélkezésében az anyagi igazság érvényesítésére irányuló törekvés általánosnak mondható és kétségtelenül helyes nyomon jár az előadó úr, amikor arra a tényre utal, hogy a közvéleményben nem igen merültek fel panaszok a munkásbiztosítási bíróságok judikaturája ellen. Amikor azonban a munkásbiztosílási bíróság szerepét vizsgáljuk, nem szabad felednünk, hogy a munkásbiztosítási bíróság elsőfokú bíróság, amely, mint ilyen, és mint mindenhol, úgy itt is a fölebbviteli bíróság által adott irányt követi. Hogy kövesse, ezt a törvény kötelezően nem írja elő, de létrehozza ezt a tények kényszerítő ereje, mert hiszen a jogegység és a jogfejlődés egyenletes menete csak úgy biztosítható. így tekintve a kérdést, végeredményben mindig a fölebbviteli bíróság az, amely a judikatura mikéntjéért a felelősséget viseli, különösen akkor, ha az elsőfokú bíróságban megvan a készség arra, hogy a felső bíróság gyakorlatát kövesse és ha ennek folytán a felső és alsó bíróság egészét magában foglaló bíróság judikaturája nem nélkülözi az előbb említett okokból szükséges harmóniát. Ez a harmónia tényleg megvan; a munkásbiztosítási bíróságok jól felfogták és általában helyesen követik, a kezdeti nehézségek leküzdése után, az Állami Munkásbiztosítási Hivatal ítélkezésében nyert irányítást és így a joggyakorlatban, ennek aránylag rövid tartama dacára és annak dacára, hogy az ülnökök nagy száma és szabadabb mérlegelése folytán a jogegység biztosítása nehezebb feladat, éppen és főként az elsőbírósági elnökök érdeméből és megértő törekvéséből olyan egységes közfelfogás kezd kialakulni, amely nagyobb várakozást is kielégíthet.