Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - Iparfelügyelőink tevékenysége az 1911. évben

544 Munkásügyi Szemle telepen volt, 30.804 munkás számára. Könyvtár csak 50 gyár munkásainak állott rendelkezésre, holott igen jól tudjuk, hogy az egészségügyi és balesetvédelmi szempontból is igen fontos egyéni kvalitás növelésére a könyvtárak igen hathatós eszközt szolgáltatnak. Ha a munkásjóléti intézmények állapotáról kimerítőbb képet kívánunk alkotni, igen jó szolgálatot tesz a jelentés XCIX. oldalán található kimutatás, amely a jóléti intézményeket iparcsoportonként rendezve tünteti fel. A foglalkoztatott munkások számához képest a legtöbb család kapott lakást a kő-, föld-, agyag- és üvegiparban. Nagy kár, hogy ezen iparcsoport megemlítésére azonnal szemünk előtt állanak a téglagyárak primitív munkáslakásai, amelyek nagy számukkal az általános nívót lerontják. A legtöbb kantin is ezen ipartelepeken található. A kétes értékű jóléti intézmények tehát ezen iparcsoportban dominálnak. Fürdő- és mosdóhelyiség e telepeken a legkevesebb van. A tisztálkodás lehetősége szempontjából a gépgyártás vezet. 57 telepen 21.314 munkás számára volt fürdő-, vagy mosdóhelyiség. Ami az összes munkások számához képest a többi iparcsoportban levő állapotokhoz hasonlítva igen kedvező. Az orvosi szolgálat is a gépgyártáshoz tartozó üzemekben volt a legintenzívebb. A főfelügyelő jelentése szerint a pozsonyi iparfelügyelői kerületben tapasztalható örvendetes haladás a munkásjóléti intézmények terén. Különösen nagy számban épültek munkáslakások, amelyeket részben a gyárosok, részben pedig egy pozsonyi építőipari cég kezdeményeztek. Az ott épült munkás lakóházak főbb típusait a jelentés fényképekben és rajzokban is bemutatja. A munkások e házakban havi 27 koronáért kapnak lakást, amely összeg fejében a ház 15 év elteltével tehermentesen az ő tulajdonukba megy át. Külön megemlíti a főfelügyelő jelentése, a Stollwerckféle csokoládé-gyár »követésreméltó munkásjóléti intézményeit«, továbbá munkásválasztmány intézményét, amely a munkaadó és a munkások között felmerült félreértéseket sikerrel oszlatja el és a munkások óhajait, panaszait a gyáros céggel egyetértésben közmegelégedésre orvosolja. Magyarország ágyúgyárának leendő székhelyén, Győrött is örvendetesen fejlődnek a munkásjólét emelésére irányuló intézmények. Csecsemőotthon, munkássegélyalap, 450 munkást befogadó otthon, fiatal leányokat ipari munkára nevelő intézet és tanoncotthon építéséről számol be az iparfelügyelő. Az ország gőzkazánjainak száma az 1911. évben éppen úgy, mint a megelőző évben 1.038 darabbal szaporodott. Az összes kazánok száma az év végén 34.746 volt Ipari célokat szolgált 11.436. Gazdasági célra alkalmaztak 21.284 és egyéb célokra 2.026 gőzkazánt. Gőzkazánrobbanás az év folyamán 3 helyen történt. A kassai, a szabadkai és a nyitrai felügyelői kerületben. Kazánrendőri kihágást 177 gőzkazántulajdonos követett el és 649 helyen kellett más szabálytalanságok miatt kazánrendőri intézkedést tenni. Összesen 210 gőzkazán üzemét kellett beszüntetni. Az előző évi jelentés szerint e téren haladás tapasztalható, mert az 1910. évben a biztonsági szelepek leékelése és egyéb okok folytán 310 kazán üzemét kellett beszüntetni. Az építkezések vizsgálatáról szóló fejezetben az ipari főfelügyelő aggodalmának ad kifejezést aziránt, vájjon az építkezések vizsgálata szerint az állapotokat javítani fogja-e az, ha a vidéken szervezett két főfelügyelőség mellé egy-egy építész-iparfelügyelőt rendelnek ki. Az építkezések 60—70u/n-a a főfelügyelő szerint Budapesten, vagy annak környékén van, így inkább a budapesti személyzetnek szaporítására volna szükség annál is inkább, mert a vidéki építkezések kisebb méreteik folytán úgysem oly nagyon veszélyesek. Az év folyamán 404 építkezés vizsgáltatott meg és pedig 19 földszintes, 91 egyemeletes, 82 kétemeletes, 60 háromemeletes, 76 négyemeletes, 67 ötemeletes és 9 épületcsoport. A megvizsgált építke-